Krisztus, Európa botrányköve [antikvár]

Isten soha nem feledkezik meg rólunk, mi vagyunk azok, akik megfeledkezünk róla, ez a mi nyomorúságunk. (Mahatma Ghandi) "KI VAGY TE, NÁZÁRETI JÉZUS?" ... Ez a központi kérdés, eleven és megkerülhetetlen, örökké élő a kereszténység szívében, ez ugyanaz a kérdés, amelyet Jézus tett fel tanítványainak húsz évszázaddal ezelőtt: "Ti kinek tartotok engem?" (Mk 8,29) Ha csak egy rendkívüli bölcs lenne, egy próféta, egy vallási zseni, benső személye viszont nem ez a fizikai valón és történelmen túli rendből való titok volna, akkor nemigen érdekelne bennünket. Ha Krisztus nem Isten-ember volna és így nem jelentené az ontológiai hidat az isteni és az emberi között, akkor elveszítené jelentősségét. Ha a hit nem misztikus, akkor csupán eszmekincs, méghozzá sok absztrakt, elvont eszmével. Az ilyen, inkább formális hitet nemigen nevezném valóságosnak, mivel köze sincs a belső isteni valósághoz. Itt van szerintem a mai hitválság egyik gyökere - hiányzik a misztikus élet a maga tapasztalati kincseivel.