Kovács Margit kiskönyve (minikönyv) [antikvár]

Rövid kis köszöntés e pár sor: köszöntöm az érkezőt, a szép régi ház kapuján belépőt, a munkámmal ismerkedőt, a katalógus lapjait forgatót - és köszöntöm a távozót, a kapun kilépőt. Remélem, megőriz valami visszhangot, emberi kapcsolatot találkozásunkból. E két kapunyitás közötti időt most arra használom, hogy az agyagról és kettőnk kapcsolatáról meséljek. Az anyag mindennapi kenyerem, örömöm, bánatom. Már az első érintésekor életem elemévé vált. És azóta ez az elem belekerülve vérem áramába, hol az öröm hullámhegyeire, hol az ijedt reménytelenség hullámvölgyeibe sodor, emel, buktat. Azt kívánom, hogy ez a hullámverés utolsó lélegzetvételemig elkísérjen.