Jaj de szépen muzsikálnak [antikvár]

A gyűjteményünkben foglalt magyar dalok túlnyomó része az ú. n. "hallgató nóták" műfajához tartozik. A "hallgató" olyan népies magyar műdal, amely nem táncra való, hanem meghallgatásra. Már elnevezése is mutatja, hogy az efféle dalokat zenés-táncos mulatozás, szórakozás közben pihenő, ábrándozó hangulatban szokás élvezni; a "hallgató" szó egyúttal a csöndes, halk előadásmódra is utal. A "hallgató" eredetileg a verbunkos irodalom tánczene-darabjainak bevezető, vagy átvezető formai része volt, később pedig - a 19. század közepétől kezdve - az akkoriban elterjedt népszínművek dalbetétjeként vált divatossá. A népszínművek páratlanul elterjedt és közkedvelt dalszámainak stílusában született meg azután a recitáló "hallgatók" máig sem apadó végtelen sorozata és tengersok szövegváltozata.