Ilyenek voltunk / The way we were / Das waren wir [antikvár]

E könyv lapjain múltunk legutóbbi fél évszázadával találkozik. Feketén-fehéren. Mert a fényképezőgép lencséje nem hazudik. Objektív. Embereket idéz. És színhelyeket. Az életünket - közös életünket. A hétköznapjainkat. Az ünnepeinket. Életünk formálóit. Az utcán, az otthonainkban, az Országgyűlés épületében, a Balaton-parton. A vendégeinket. Művészeket, akik a környezetünket képben, írásban, zenében kifejezték. Akarva-akaratlanul objektíven. Mert a kép, még a legelvontabb is, csak objektív lehet. Mi magunk tesszük azzá. Mert a képbe önmagunkat látjuk bele. Feketén-fehéren. Árnyaltan. A magunk szemével. jó, ha tudjuk: ennek a könyvnek - ezeknek a képeknek - nem csupán a nézői vagyunk, nem csak a tárgyai vagyunk, hanem az alkotói is. Mint az életünknek, ami megfoszthatatlanul a mienk. Életünk „tájképének" alkotója, s csak visszaadja, amit az életünkből fél évszázad alatt mi magunk megalkottunk. Amit felépítettünk. Amit elszegényítettünk. Amit gazdagíthattunk. Mi magunk. Vele együtt. A képek önmagunkat idézik.