Héber nyelvtan [antikvár]

ELQSZO. A zsidó vallásoktatás támogatására készült e könyvtícsku. Négy éve, hogy több budapesti középiskola zsidó tanulóinak vallástanárá vagyok. Kezdetben számos külső körülmény befoJyása alatt meg kellett elégednem a vallás tanításainak sgyszerü interpretálásával, jól rosszul kivonatolt bibliai történe-iek és nem mindig sikerült szövegfordítások alapján; és való-oan nem a tanulókon mult, hogy az elért eredmény nem elégített ki. Kerestem az okát és mindinkább arra a meggyőződésre jutottam, hogy a zsidó vallásoktatás, ha az általános müveit-ségre törekvő ifjúságra egész erővel hatni akar, ha az ifjúság erkölcseit formáló tényezővé akar lenni, nem nélkülözheti azt az eszközt sem, mely vallásos könyveink eredeti szövegének megértéséhez vezeti az ifjúságot. A tiszta forrás vize sem az többé, ha nem közvetlenül iszszuk azt, nincs meg az az ereje és üditö hatása, habár a legjobb csatornákon át vezetjük is a szomjazóhoz. Vallásunk szintén egyetemes irányú é.s hála az isteni gondviselésnek, ma már nincsen sem röghöz, sem nyelvhez kötve, mindazonáltal a zsidó ifjúságtól akkor sem vonhatjuk meg a héber nyelv ismeretét, ha, hogy az istentiszteleteken a zsinagógákban urbi et orbi nem héberül, kor/ hagyomány és szent könyveink által megszentelt nyelven fejeznők ki vallásos érzelmeinket. Hisz e nyelv az, melyben és melyen ^ zsidóság legsajátosabb géniusza nyilatkozik meg; e nyelv ismerete adja kezünkbe a kulcsot azon magasztos tanok igazi megismeréséhez, melyeknek terjesztése az emberiség között a zsidóság hivatását képezi, a prófétáktól mind e mai napig. Prófétáink lánglelkü szózatai, zsoltárköltőink magasztos imái és énekei ma is egész erővel hatnak a nemesebb lelkekre. Ha a zsidó ifjúságnak kötelessége örökségét birtokába venni, őseinek eszméivel magát megszentehii saját tökéletesítésére és embertársai boldogitására, a vallástanároknak nevelői kötelességük, nekik ez örökség birtokba vételét egész erővel lehetővé tenni.