Hartung [antikvár]

Dr. Sinóros Szabó Katalin Härtung Sándor világa Élni és álmodni, nem rosszakat, de jót, mindazt, mi elménkben, szívünkben-lelkünkben ott lüktet a tudat legmélyén, vagy éppen az alatt, valahol a semmi és a mindenség határán - ezt tárja elénk mesteri teremtő erejével a művész, Hartung Sándor. Félévszázados élet, és több mint negyedszázados művészeti életút során volt mit megtapasztalnia, tanulnia, át- és megélnie, és érzékeivel, érzéseivel, látásmódjával, sajátos művészi alkotómunkásságával láthatóvá formálni azt. Nem pusztán képpé, rajzzá, szoborrá, hanem a szó legnemesebb és a lehető legösszetettebb értelmében: láthatóvá. Átlépve műfajok és stílusok ember alkotta merev határait, túlnőve minden földhöz ragadt előíráson és papírízű szabályrendszeren, vizuális formába öntötte az elme szárnyalásait és bolyongásait, az álmok könnyű röptét és vergődő ismétlődéseit, a lélek sóhajait, a szív örömeit, a létezés minden apró rezdülését és világokat elsodró viharait. Művei megismeréséhez mégsem kell álomfejtőnek lenni, de pallérozott tudású művészettörténésznek sem. Az alkotó a maga istenadta tehetségével és sajátos szellemiségével a hús-vér nézőhöz, a pulzáló, érző és élő közönséghez szól - mert művészetének tárgya és befogadója egyaránt az EMBER. Hartung Sándor pályája - mondhatni - szokványos és egyszerű módon indult, úgy ahogy a legtöbb magyar képzőművészé. Középiskolai tanulmányait a legendás Török Pál utcai Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban kezdte játékkészítő grafika szakon, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatta először grafika, később festő szakon Kokas Ignác egyik utolsó tanítványaként. Az indíttatás, a művészet iránti vágy és fogékonyság azonban már a kezdetekkor olyan erőteljes volt, hogy igen hamar rálelt arra a belső útra, ami azután a gyakorlatban manifesztálódva képek, rajzok, szobrok és egyéb művészeti alkotások hosszú sorát indította el a semmiből a végtelenbe.