Gyarmathy Tihamér [antikvár]

Védőborító sarkai kopottasak.
Részlet: Gyarmathy Tihamér pályája kezdetétől fogva nemcsak festői eszközökkel, hanem szavakkal is igyekezett megfogalmazni a képhez fűződő viszonyát. Képet csak az láthat, aki képes megérezni a benne rejlő szellemi tartalmakat - állítja - aki a színek és formák együttesében felfedezi a rendszerező erőket, a vertikálist, amely a tárgyakat a föld magja felé irányító erők vonalának rajza, és a horizontálist, amely a szemhatárt képviseli a látótérben. Ezek a tengelyek teremtik meg a kép szerkezeti vázát, amelyhez a formák, színfelületek viszonyulhatnak. Hogy a kétdimenziós vásznon tereket láthassunk, a formák, színek alá-, fölérendeltségi viszonyait kell kialakítanunk - tanítja Gyarmathy 1949-ben, fiatal művészként is nagyfokú érettséggel. Már ekkor felveti, hogy az igazi mű alkotójának szellemi állapotát tükrözi, nem lehet sem több, sem kevesebb annál, mert hiteltelenné vagy felületessé válik. Ezzel a gondolkodással talál programot magának egész pályájára, mert rádöbben, hogy művével együtt önmagát is fejlesztenie kell, egymástól elválaszthatatlanok. Gyarmathy Tihamér 1915. március 8-án született Pécsett, jómódú polgári, értelmiségi családban. A család ősi magja a XIII. században még a Vas megyei Pusztarádóczon élt, mikor két részre vált szét, egyik ága Erdélybe, a másik Somogy megyébe települt. Nagy Iván családtörténete szerint nevüket az erdélyi Gyarmatba hegység nevétől kapták, amely pedig a honfoglaláskori Gyarmathu törzs nevét őrzi. A művész családja 1910 körül Kaposvárról Pécsre költözött, ahol apja Gyarmathy Pál tervező építészként működött.