Gyakorlati magyar-török szótár I. [antikvár]

Részlet: A hangokról. A török nyelv hangjai egy-két c, gy, hang kivételével teljesen azonosak a magyaréval. A magánhangzók a mély e, i, ö, ü és magas alakjai a, o, u szintén ismeretesek, de szerepük jelentősebb, mint a mi nyelvünkben, mert a magas i-nek jelzett i mellett még a mély i is szerepel, ezen mély i majdnem i-ü összetételének hangzik pl. ficsi iordó. A mássalhangzók hasonlóan egy vagy kétjegyüek, s kimondásuk is azonos a mi nyelvünkével. A mássalhangzók bizonyos körülmények között a kiejtésben meglágyulnak, változást szenvednek, így a b, d, ds, k, stb, g, s, t, cs vagy k-nak hangzik, pl. börek, rétes, böregi rétest, türkdse, türkcse törökül; szepet, szepedim, kosaram stb.