Gyakorlati magyar-török szótár [antikvár]

Több évi munka után végre sikerült Isten segítségével befejeznem szerény művemet. Tudom, hogy munkám még nagyon sok kivánni valót hagy maga után, de szolgáljon némileg mentségemre, hogy egyetlen ilyenmü magyar nyelvű munka sem állt rendelkezésemre, amely vezérfonalul szolgálhatott volna. A magyar irodalomban ez a fonetikus alapon készült művecske tehát az első, mely a hiányt némileg pótolni óhajtja. Majd a későbbi nemzedék lesz hivatva jobbat, tökéletesebbet nyujtani, mely mindennemű kivánalmat ki fog elégíteni. Mert hiszem, hogy eljön végre az idő, amikor a nyelvünk igazi eredetét felismerik s nem idegennek kell rámutatni a rokonságra, mely bennünket a török testvér nemzettel nemcsak érzelmileg, hanem valódi eredet dolgába is együvé kapcsol és szétválaszthatatlanná tesz. Sajnos, amit az eredet dolgában hirdetnek, sokban téves állítás, az igaznak kutatásához teljes nyelvismeret szükséges s az északi finn-ugor nyelvnek is a tökéletes tudása. Könyvemben a török szók mellett a megfelelő perzsa és arab értelmet is felvettem, mert hiszen ennek a két nyelvnek volt közös vallása folytán a legnagyobb befolyása a törökre. A művelt osztály javarészt mindezen sémi nyelveket ismeri s a török irodalmi nyelv is átvette ezeknek értelmét s a mai napig használja, míg ott is a nyelvújítás munkája teljes mértékben be nem következik, ami csak rövid idő kérdése. Kezdetnek szerény véleményem szerint talán ez is megfelel, habár nem öleli fel azokat a tudományos elveket, amelyek egy tökéletes szótár megirásához szükségesek.