Gruber Béla (1936-1963) élete és művei [antikvár]

GRUBER BELA Ianulóéveim kezdetén, 1979-ben a főiskola tanulmányi osztályán várakozva felfigyeltem egy festményre. A komor hangvételű, mély tüzű színekkel megoldott halas csendéletről úgy gondoltam, egy sokat tapasztalt művész kései, letisztult kompozíciója a század elejéről. Magány, gyász, elhagyatottság sugárzott a képből - egy érett művész üzenete. A könyvtárban egy könnyedebb, de sokkal nagyobb, tárgyakkal telezsúfolt képet, Gruber diplomamunkáját, a Festőműtermet találtam. Tévedtem, a letisztult művek egy fiatal növendék munkái voltak. A legendává vált hallgató után érdeklődve a romantikus művészsors sztereotip, egymásnak ellentmondó történeteit kaptam válaszul. A festmények határozottsága és logikus megformáltsága nem az egzaltált és őrületbe hajszolt művész lelkét tükrözte. így kezdődött ismerkedésem Gruber Béla festészetével. Később, az emlékkiállításain jobban megismertem képeit, de továbbra is talány maradt ez a torzóként létező, ugyanakkor a teljesség igényét sugalló rövid életmű. Képzőművészetünk nem szűkölködik tragikus életsorsokban, ám közöttük is egyedi eset Gruber Béla élete, aki huszonnyolcadik évét be sem töltve halt meg. Életműve szinte egy pillanatnyi fellobbanás, de a rövid idő ellenére nagy mennyiségű művet hagyott hátra. Jó beleérzéssel szemléltette volna Németh Lajos az ifjú festő lelkivilágát, mert tanulmányához - melynek nyomán felfedezték életművét - József Attila Eszmélet című költeményének egyik versszakát akarta használni mottóul (Kritika, 1966. szeptember). Németh Lajos ezzel az írásával alapjaiban határozta meg Gruber festészetének irányultságát és lelkületét. Bátorságára vall, hogy az idézett verssorokat ilyen kontextusban használta, mert így a diktatórikus korszakot is jellemezte. Az általam ismert írás elején nem szerepelt a versrészlet, az emlékezetes 1995-ös emlékkiállítást kísérő reprezentatív kiadványban egy hiányos, rövidített változata jelent meg ennek a fontos tanulmánynak. Mit sem tudva az eredeti kéziratról, ugyanezt a versszakot szántam írásom elejére. Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ, szorítja, nyomja összefogja egyik dolog a másikát s így mindenik determinált} Sorsszerű igazolásnak érzem a megegyező választást, mert Gruber festészetében jól kitapintható egy életérzés, amely egyszerre utal a művész belső, lelki életére, festészetének rejtett jelentésére és a kor nyomasztó légkörére. Konokul a saját útját járta. Festészetének gyors fejlődése csak úgy volt lehetséges, hogy bezárkózott saját világába. A modernizmus tradíciójából táplálkozva hozta létre festészetét, nem vett figyelembe eszméket, izmusokat, ideológiákat. Célja a mesterség megtanulása volt, miközben önálló műalkotásokat hozott létre. Tanulmány és önálló kép nem különböztethető meg rövidre szabott munkásságában, a tanuk szín- és formamegoldásokat azonnal megemésztve, egyéni módon hasznosította. A rend megteremtése a vásznon - ez volt az egyetlen ideája. Lefojtott érzelmei, a belső gyötrődések feszültségei azonban beépültek a képekbe. Nem volt formaújító; „összes versek" kötet alapján javítva COsiris, Bp. 1997) 11