Bővebb ismertető
35orU)ort
„^ü^ttv burci) bic Opern", bicfc« populäre unb »citöcrbrcitetc QCßerf, crfd^eint ^jicrmii neu burd^gcfei)cn unb öcrbefferf, big jur ©egcnttjarf ergänzt.
ßö unfcrtiegt feinem Stoeifcl, ba^ icbcr Opcmbcfud^er unb jcbcr, ber fid^ über ben tejrttid^cn einer Oper
orieniicrcn Witt, erfreut fein tt)irb, einen fo tcid^i fa^lidi>cn unb überfic^flid^en ^tan in bic Äanb ju bclommcn. ift cg, ttjag ben borliegenben Opernfü^ircr bon anbcrcn unfcrf(i)eibef, er in fürseften ^Cßortcn einen Raren 93erid^f bcr Äanblung bringt, bic man ienncn ju lernen tbünfc^t.
©enaue "iHngabc bcr ^anbclnben ^erfonen, mit QSei-fügung ber ©efangöftimmc, bcö ©cforationen- unb ©senen-tocd^felg (tpcld^c in ben üblid^en ^c?tbüd^crn nid^t enthalten Ift), crmöglid^cn einen genauen ilbcrblicf.
Hm jebod^ Q3ertt>ed^fclungctt ju bcrmcibcn, bcmerfe id^ ouöbrürflid^, ba§ id^ mit biefem S^ü^rcr lein mufif-litcrarifd^cö QCßcrt*) bringen, fonbern bamit lebiglici^ ben ^i)catcrbcfud^crn baö 93crfiänbnig bcr Operntcftc crlcid^tcrn wollte. SOian tt){rb mir ferner ®anl tt)iffcn, ba§ i^ in biefc neue ^luögabc aug praltifd^jcn ©rünbcn nur bie-jcnigcn Opern aufgenommen i>abc, bic fid^ im Spiclplon bcr ^^catcr befinben, wobei ic^ aber tocitgc^cnbft bor-gcgangcn, fo ba§ bon biefem ©eftc^tgpunft aug lein Qöeri bcrmi^t werben wirb.
Sur Orientierung über bic ^omponiften finb im Qi^cgifter B eine ^nja^l biograpi>ifd^cr 9'ioti8cn eingefügt, woburc^ ic^ biclfac^en QCßünfc^cn cntfproc^cn ^abc.
^afet, im Äcrbft 1911.
0er 93erfaffer.
*) öietfüt toitb etiH)folöien: SKaj ^ü^tci butc^ bic Opmi--
mufif. Serlin, ®toBu§ »erlag tn. B.
Wilhelm Richard Wagner (Lipcse, 1813. május 22. – Velence, 1883. február 13.) német zeneszerző, karmester, esztéta.
Bár korán kapcsolatba került a színházi világgal, kezdetben az irodalom jobban érdekelte, mint a zene: gimnazista korában még tragédiákat is írt. Rendszeres zeneoktatásban sohasem részesült, a mesterségbeli felkészültség legfontosabb elemeit – néhány hónap alatt – Theodor Weinligtől, a lipcsei Tamás-templom nagyra tartott karnagyától sajátította el. Beethoven IX. szimfóniájának megismerése volt az a meghatározó zenei élmény, amelynek hatására a muzsikus pálya mellett döntött. 1833-ban karigazgatóként a würzburgi színházhoz került, majd egy évvel később a magdeburgi városi színház karmestere lett. Itt ismerte meg Minna Planert, akivel 1836-ban házasságot kötött. 1837-ben Königsbergben, majd Rigában lett karmester, azután 1839-ben Párizsba menekült hitelezői elől, és ott a legnagyobb nyomorban élt, amíg első sikeres operáját, a Rienzit Drezdában be nem mutatták. Ennek sikere segítette az ottani színház karmester állásához. Részt vett az 1848-as forradalmi megmozdulásban, emiatt menekülnie kellett német földről. Svájcban telepedett le, és ott ismerkedett meg Mathilde Wesendonckkal, egy zürichi üzletember feleségével, aki miatt elvált feleségétől. 1861-ben visszatérhetett hazájába. II. Lajos bajor király Münchenbe hívta, és ettől kezdve rendezett, sőt, fényűző körülmények között az alkotásnak szentelhette idejét. Kicsapongó és költséges életvitele felháborította a münchenieket, ezért 1865-ben távoznia kellett a bajor fővárosból. Svájcban, Luzern közelében telepedett le. Itt, Tribschenben kapcsolta össze sorsát Liszt Ferenc leányával, Cosimával, akiben nemcsak megértő élettársra, hanem eszméinek lelkes támogatójára is talált. Életének utolsó éveiben megvalósult álma, a bayreuthi operaház. Itt mutatták be legismertebb kompozícióját, a Ring-tetralógiát.
A 19. század egyik legnagyobb hatású zeneszerzője, a német opera megreformálója volt. Zeneszerzőként operái tették halhatatlanná, bár számos más műfajban is alkotott (színpadi kísérőzenék, zenekari, kamarazenei és kórusművek, dalok, áriák, zongoradarabok, átiratok és hangszerelések). Zenéjének a Gesamtkunstwerk (összművészet: a szöveg, a zene és a színpadi cselekmény elválaszthatatlan egysége), a vezérmotívumok következetes alkalmazása, a végtelen dallam, és a Sprechensang, a deklamáló énekbeszéd a meghatározó jellemzői. Igen jelentős zeneelméleti munkássága is, bár írásainak többsége művészettörténeti, filozófiai, esztétikai jellegű. Ezek általában a német kultúrkört magasztalják, helyenként Arthur de Gobineau, helyenként Schopenhauer és Nietzsche filozófiáját tükrözve, helyenként pedig ezeken túllépő antiszemitizmussal.