Fotóriporter 2007/2-3. [antikvár]

INTERJÚ New York, 1968. május Általános beszélgetés magnóm vett beszélgetésekről, zenéről, zeneszerzokróí, szomszédokról, jam sessionökróí RÓNAY ESZTER: Segítette bármilyen módon a zene a munkájában? EUGENE W. SMITH: Nehéz ezt elmagyarázni sokaknak nehezére esik szóval megpróbálnak zenét belelátni bizonyos elrendezésű képekbe, de amikor megszerkesztek egy anyagot, egy könyvet vagy egy kiállítást, megpróbálok semleges dolgokra gondolni azzal kapcsolatban, hogy milyen a képek összhatása. Ha például ezen a lerobbant helyen kellene kiállítást csinálnom, talán egy dal címére hasonlítana vagy valami ilyesmi, hogy egységes legyen, ami együttesen működik. RE: Játszott valaha valamilyen hangszeren? EWS: Nem hinném, hogy túl sok tehetségem lenne hozzá. De azt hiszem, többet tanultam a zenéből, tényleg, a zenéből és az irodalomból a fényképezésről, mint a képzőművészetből, beleértve más fotósokat és festólíet is. Mindig hatással van egy kiállításra, bármilyen könyvről is legyen szó, leginkább filozófiai, de egyéb értelemben is. Szinte soha sem szerkesztek össze képeket pusztán grafikus célzattal. RE: Van más hasonló dolog is, ami befolyásolta a munkáját? EWS: Azt mondhatom, hogy szinte minden, ami a világban történik, hatással van rá. RE: Hadd fogalmazzam másként. Meg tudná esetleg egyértelműen fogalmazni, hogyan kezdte kifejleszteni a saját egyéni stílusát? Hogy kezdó'dótt? EWS: Szilárdan hiszek abban, hogy a stílus legalább annyira a tudatlansággal, mint a képességgel összefüggő' véletlenek eredménye. Fogalmam sincs, hogyan alakul ki valakinek a stílusa. A képeim, amelyektói a szerkesztőit oly gyakran sikoltozni kezdenek, amikor eló'szőr megpillantják ólíet, vagy a művészeti igazgatók, mondjuk, hogy inkább kiállításra valók, mint autotípiának, bár furcsa módon ez a fajta nyomtatási stílus teljes mértékben azért fejló'dött ki, hogy túltegyen a nyomdászokon, hogy benne legyen a végeredményben az, amit eredetileg a fényképpel ki akartam fejezni. És hát mindig ez van, amikor új embereknek dolgozom, olyasvalakiknek, akiknek még sohasem dolgoztam azelólt, ugyanazt a cirkuszt kell végigcsinálnom új- ESTHER RÓNAY INTERVIEW WITH EUGENE W. SMITH New York, May 1968 General chat re tape recording conversations / musician / composer / neighbours / jam sessions QUESTION: Has music helped your work in any way? EUGENE w. SMITH: It's hard to explain because erm many people have trouble trying to well, they start trying to see the music in the pictures of certain layouts, but when I lay out a story or I lay out a book or an exhibition, I try to get an almost neutral feeling going in my own brain about the way the pictures work together. Let's say if I had to lay out an exhibit in this mucky place, I would probably do it more as a song title or something so that I would have that as a unit that would work together. Q: Have you ever played an instrument yourself? EWS: No, I don't think I really had much talent. But I do believe I've learned more about photography from music and certainly from music and literature than I have from any graphic arts, including other photographers or including painters and it always influences any exhibition, any book so that I think much more in terms of philosophy and other meanings. I almost never put pictures together for steterely graphic reasons. Q: Is there any other influence you can think of like that? EWS: Well, let me say that almost everything that's going on in the world is influencing Q: Or let me put it another way can you think in fairly clear terms of how you first started developing your own particular style, how that happened? EWS: I'm a firm believer that style is just as much the accident of one's ignorance as their ability I really don't know how one develops a style. And my prints which are so often screamed at by editors the first time they see them or art directors, let me say they're for exhibition not for engraving, but strangely that printing style evolves completely out of trying to defeat printers so that there will be some semblance of what I wanted in the photograph coming through in the finished result. And er it always happens that when I work for someone different or someone I've never worked for before, I have to go through the same rigmarole every time. It's like a slightly Az interjú története Rónay Eszter félénk, gyakorlatlan fiatal riporterként érkezett 1968 májusában New Yorkba, hogy interjút készítsen Eugene Smilhszel a londoni Observer színes melléklete számára. Rónay tudta, hogy Smith mint háborús fotográfus és a Life Magaziné fotóesszéinek szerzője óriási tiszteletnek örvend, különösen fotóriporterek között, s hogy 6 hívja elő képeit, készíti nagyításait, s hogy a végletekig törekszik a tökéletességre. Dc az interjú idején Smith már szakított a Life Magazine-ne\, és még nem épült fel teljesen Okinaván szerzett sebesüléséből, szóval Rónay nem tudhatta, milyen fogadtatásban lesz része. Smith Manhattan nyugati felén lakott egy épület legfelső emeletén, egy úgynevezett loftban, amely egyben műteremként is szolgált. A tágas, grandiózus lakótérben, amelynek padlóját ellepték a gondosan nagyított fotók feltornyozott papírkópiái, mindent por borított. Eugene Smith barátságos volt, hihetetlenül nyitott, és örömmel beszélt életéről, munkásságáról. Az Obsener végül az interjúnak csak néhány mondatát használta fel, dc Rónay az évek hosszú során át megőrizte a magnó-kazeltál Smith hangjával, számára kincset érő szavaival, s elhozta magával az anyagot, amikor 1998-ban Magyarországra költözött. /

Termékadatok

Cím: Fotóriporter 2007/2-3. [antikvár]

Kiadó: Magyar Újságírók Országos Szövetsége Fotóriporteri Szakosztály

Kötés: Ragasztott papírkötés

Méret: 240 mm x 330 mm

Bolti készlet  

Amennyiben az Ön által választott könyvesbolt neve mellett 1-5 szerepel, kérjük kattintson a bolt nevére, majd a megjelenő elérhetőségeken érdeklődjön a készletről és foglalja le a könyvet.

Baja, Family Center Líra Könyvesbolt

1-5

Baja, Family Center Líra Könyvesbolt

1-5

Baja, Family Center Líra Könyvesbolt

1-5

Baja, Family Center Líra Könyvesbolt

1-5

Vélemény: