Formalites/formaságok [antikvár]

¦'il. 1 I '' ' 'M KoníakHencse köfelezo Kultúra müanyagmázban - Készman JózsEf Ahogyan a digiíáiis képkütszak megválbzíatta észlelési és befogadási szokásainkat, néhány év alatt határozottan elkülönülő vizuális megjelenés lett jellemző a fotóhasználat korábbi formái, akár eltérő nemzedéki képviselői kűzöft Erdei Krisztina néhány évvel ezelőtt felbukkant fotói nem véletlenül férnek vissza és eszkalálódnak. Ártól a változásról tudósítanak, amely a kép rendeltetésében és lehetséges felhasználási módozataiban bekövetkezett Ha nem is az ő erénye, mindenképpen indikátora a változásoknak, egyben egy érdekes, új szemlélet tudatos alkalmazója. IVIunkái nyomán a privátfofó elsődlegességet és közvetlenséget sugárzó formái meglepő dokumentumaivá válnak olyan láthatatlan, többnyire reflektálatlan öszefüggéseknek, amelyek mégiscsak benne lehetnek a képekben, helyzetekben. A modern kultúrában, úgy tűnik, továbbra is szükség van arra, hogy valaki helyettünk - képben, szövegben - megfogalmazza azokat az életérzéseket, amelyek a kultúrában való létezésünket igazolják vissza. Olyan közös tapasztalatok, élethelyzetek ezek, amelyek csak az itt és most/ekkor és ekkor visszavonhatatlanul jelen idejű viszonyrendszerében léteznek, és érvényességüket éppen az adja, hogy mindany-nyiunk számára ismerős, megélt éietaiakzatokat zárnak magukba. Helyettünk, de ugyanakkor nekünk dolgoznak. Máskülönben mire valók a popzenészek, újságírók, bloggerek és sfylistok? Vágyunk-e arra, hogy ilyen vágyteijesítű álmokat, képeket, gondolatokat állítsanak elénk, mint Erdei Krisztina fotói? Ezeket akartuk, ilyenekre vágytunk? Miközben egyre nagyobb az igény orális és retinális valóságprotézisekre, hogy a bennük visszatükröződő fragmentumokból összerakjuk a világról alkotcff nézeteinket, egész személyiségünket, ritkán kérdezünk rá képek valóság-konstifuáió mechanizmusaira. Ezzel szemben Krisztina fotói a nézőlkj képi világunkra irányuló szemléletével ügyködik. Manipulátor, aki hozzáteszi a maga vízióját az adott jelenethez. A látás látványtervezője, megteremti azokat a törfénetekef, összefüggéseket, amiket láttatni akar. Nem kell bajlódnunk a képek mögötti, előzetes tapasztalatokkai és háttérjelenségekkel: Erdei Krisztina azt mondja/állítja, a viiág a képtapasztalafokkal kezdődik, a világot képeken át, a képek által értjük meg: az van, amit képként érzékelünk egy hihetetlen képőzonben, ahol a fény segítségével minden tárgy és minden létező képek millióit sugározza magáról szerteszét És ezen a ponton lép be a képbe a látvány mérnöke. Olyan, mintha ismerős történeteket kapnánk, de hiába várjuk az ismert mesék szereplőit és cselekményét Erdei Krisztina rosszalkodó, „rossz kislány", aki összezavarja