Fizikai-kémiai vizsgálatok elektromosan vezető donor-akceptor sókon [antikvár]

Bevezetés Az elektromos ellenállásmérést szerves anyagok kutatásában először molelmlakristályokon alkalmazták. A vizsgálatoknak ekkor"az volt a célja, hogy a vezetőképességből és az aktiválási energiából felvilágosítást nyerjenek a kristály elektronszerkezetére vonatkozóan, amelyet előzőleg - elsősorban optikai módszerekkel - már részletesen vizsgáltak [1]. A molekulakristályok természetesen szigetelők voltak, kis vezetőképességgel, és több eV aktiválási energiával. Gyök-ion sók /pl. a Würster-sók/ ugyan már régen ismertek voltak, ezek elektromos tulajdonságait azonban az elmúlt évtizedig alig vizsgáltáko A molekulakomplexek kémiájának fejlődése során [2,3] sikerült egyre több uj elektrondonort, illetve -akceptort előállítani, az ezek kombinációjával létrehozott kristályok között pedig találtak olyanokat, amelyek vezetőképessége esetenként 5-lo nagyságrenddel nagyobb a komponensekénél, és bizonyos hőmérséklettartományban határozottan fémes jelleget mutat. A másik szokatlan tulajdonság az igen erős vezetési anizotrópia, a fent emiitett nagy vezetőképesség ugyanis csak egy kitüntetett irányban jelentkezik. Mindez a szilárdtestfizika oldaláról vetette fel a részletes fizikai-kémiai vizsgálatok igényét. A jelenlegi helyzetre az a jellemző, hogy az anyagok . előállítása és összes tulajdonságának mérése szinte egyidő-ben történik, ezért mind a fizikai, mind a kémiai oldal feltételezi és egyben elősegíti a másik fejlődését. A közös cél a kémiai szerkezet és a vezetési tulajdonságok össze-