Fidelissimus pastor [antikvár]

Az utókor - látszólag - ki van zárva a már elmúlt eseményekből, hiszen az idő kerekét nem tudjuk visszaforgatni. A Teremtő mindent átadott az embernek, kivéve az időt. Ugyanakkor az előttünk élt nemzedékekkel, személyekkel - bár egyoldalú de mégis gyümölcsöző kapcsolatba kerülhetünk. Ennek módja az emlékezés, az emlékezet megtisztítása és ébrentartása. Hatással vannak ránk. Ahogyan egyre jobban megismerjük életüket, megváltoztatnak bennünket: világlátásunkat, hozzáállásunkat, cselekedeteinket. így van ez a fehér vértanúval, Isten Szolgájával Mindszenty József hercegprímással is. Werenfried van Straaten, a „Speckpater" így fogalmazott Mindszenty bíboros életrajzának előszavában: Jaj nekünk, ha elfelejtjük őt!". Nem akarjuk elfelejteni, sőt ápolni akarjuk emlékét, tanulni tőle és megtapasztalni, hogy „hite által holtában is beszél" - „Defunctus adhuc loquitur" -, ahogyan König bíboros gyászbeszédében fogalmazott. Megtapasztalni, hogy van üzenete a mának és ez az üzenet élő, eleven és átható, mint az Isten igéje, amiben hitt, amit megélt, amiért szenvedett, és amely egyedül képes megváltoztatni a világot, megváltani bennünket... Nem felejtettük el és nem szűntünk meg tisztelni Mindszenty bíborost, akkor sem, amikor tiltották, amikor titokban kellett Máriacellbe zarándokolni és félve néztünk körül, hogy vajon ki figyeli még itt is lépteinket, amikor sírjánál tisztelgünk. Azok is őrizték emlékét, akik nem jutottak el a „kényszernyughely"-hez, akik a nevét sem merték kiejteni, de tudták: a hercegprímás utolsó erejéig „állt Istenért, Egyházért, hazáért". Hazatérte felejthetetlen ünnep volt, markáns kifejezése annak, hogy a Történelem Ura számára semmi sem lehetetlen. Az sem, ami emberileg nézve hosszú évtizedeken át elképzelhetetlennek tűnt. Mi volt Mindszenty bűne? - kérdezték az utóbbi idők szenzációját jelentő dokumentumfilmben Biszku Bélától. „A puha diktatúra legkeményebb ökle" néven elhíresült pártkáder, aki 1957-61 között Magyarország belügyminisztere volt, zavartan visszakérdezett: Mindszenty? - majd rövid szünet után, lakonikusan azt mondta: „nem tudom". Mi tudjuk, mit tartottak bűnének. És amerre csak nézünk és ameddig ellátunk, éppen ott erényeket találunk. S ha nem vigyázunk, mindez csendesen feledésbe merül. Átadni azt, ami minket megérintett, ami számunkra fontos, alapvető emberi igény. Bemutatni - amennyire csak lehet - Mindszenty bíboros hűségét és áldozatkészségét, azt a közeget, amelyben ez megvalósulhatott, és amit mindez követelt tőle. Főképpen pedig felmutatni az isteni Gondviselés tetten érhető működését a sötét XX. században. Ahogyan a többszöri meghurcoltatás, megkínzatás igazolta őt: „Devictus vincit" - legyőzetve győz. Emléke, amelyet a 2011-es bécsi Mindszenty-konferencia, a 2012-es emlékév és az ehhez kapcsolódó kiállítás is ápolni hivatott adjon nekünk erőt, bátorságot és állhatatosságot az igazság, az isteni értékrend és az emberi méltóság melletti rendíthetetlen kiálláshoz.