Fénnyel írtam [antikvár]

t ¦ ) ' . ' : 1 Előszó Süli István: Fénnyel írtam Vannak olyan fotósok, akik a fotográfia egy-egy területe nnellett teszik le a voksukat, azt művelik pályájuk alatt, és abban válnak ismertté, elismertté, abban érnek el sikereket. Vannak olyan fotósok is, akik nem köteleződnek el egyértelműen a portré, épület, vagy akár a konceptuális fotográfia mellett, viszont van egy vagy néhány olyan témacsoport, ami meghatározóvá válik életművükben, ami jellemzően Inspirálja őket, és végül az elkészült képek száma miatt akár át Is sorolhatjuk őket az említett első csoportba. Úgy gondolom, hogy Süli István, a medgyesbodzási fényíró, akit - mivel életének folyása így hozta - immár sokan inkább debreceniként ismernek -, mégis az utóbbiak közé tartozik. Az ő ilyen, leginkább meghatározó témacsoportja a tánc, azon belül is főként a néptánc. Majd másfél évtizeden keresztül maga Is művelte, így mint egy klasszikus értelemben vett fotóriporter, ismerős a zenekarok, a táncosok, de ami ennél lényegesebb, a mozdulatsorok között. Tudja, hogy a legényesben mikor Jön a legszebb láblendítés, vagy hogy mikor mutat be valaki olyan figurát, amit meg kell örökíteni. A táncos fotóiból azonban kiderül - különösen, ha megfigyeljük néhány montázsát vagy például a lovakról készült képeit -, hogy a mozgás és a mozgás ábrázolása önmagában érdekli. Ahogy Escher Károly is írja, a hosszan exponált képek különösen alkalmasak a mozgás bemutatására, ne féljünk ennek az eszköznek az alkalmazásától. Süli István nem fél tőle, bátran használja a dinamizmus kifejezésére, és ettől egy egészen sajátos képi világot hoz létre. A formák néha elveszítik egyértelmű körvonalaikat, festményszerűen olvadnak össze környezetükkel, és egy újfajta, csak a fotós fantáziájában létező idődimenzióban élik tovább életüket. A mozgást ábrázoló képek lendülete ugyanis nem áll meg a kép széleinél, a keret nem szabja meg határait, túlcsordulnak azon, energiájuk azonnal hat a szemlélő tudatára. Mintha ugyanezt a hatást keresné későbbi portréin Is, amiknek digitális effektekkel létrehozott háttereiben ugyanezt a szándékot fedezhetjük fel. Ugyancsak izgalmas azonban számára az emberi arc, és maga az ember is, mint Jelenség. Mivel ö maga Is alapvetően humanista, képein törvényszerűen megjelenik a tisztelet, alázattal közelít alanyai felé. Jól mutatja ezt például a Közös magány vagy a Kus-tánszegi mesélő című képe. Emellett megmarad alkotói folyamatában a játékosság és a humor Is, például az Erősel< vagyunk című képen, ahol a címadással még inkább erősíti ezt a hatást. A fényképezőgép optikáján át egyedi módon láthatjuk és láttathatjuk a világot, és Süli István él Is ezzel a lehetőséggel, mint például az Alulnézet, a Fenyegető felhők vagy A nagy lépés című képeken. A perspektíva, és a torz, vagy Inkább mesebeli arányok szintén a fénnyel, a formával való Játék megnyilvánulásai, de egyben azt Is jelzik, hogy egy gondolkodó ember kreálta őket. Ezekkel a látószögekkel a témát kiragadja megszokott környezetéből, és ebben az „új környezetben" már másként látjuk a szürkemarhát, a szekér alatt, mögött megbúvó alakot. Ezek a képek körvonalazzák egy másik kedvelt témáját is, ami néprajzi érdeklődését mutatja. A néprajzi témájú fotók a táncos képekhez hasonlóan többnyire fekete-fehérek, ami mindig letisztulttá és időtlenné teszi a fotót, de ezek a fotók nem csak Időtlenek. Nem a mulandóságot. Inkább a maradandóságot, valami állandót, valami értékeset keres velük vagy általuk, és közvetít számunkra is, ahogy teszi ezt többi képével Is. Montázsai, kísérleti képel az ö fantáziavllágába engednek bennünket bepillantani; amit nem ér el egy kattintással a fényképezőgéppel, megteszi többel a számítógép előtt, így bontva ki az eredeti gondolatot, amit a látvány Ihletett. Szintén fontos ihlető forrása a természet, de olykor a természetről készült fotói is inkább egy etnográfus széljegyzeteként képzelhetők el, így válnak a folyton változó és megújuló természet pillanatai önmaguk mementójává. Ebben az albumban eddigi pályája során készített munkáiból egy 166 képből álló válogatás található. (Veres Hajnalka)