Etűdök-jelek-emlékek 1972-1982 [antikvár]

Borítói kopottasak, karcosak, repedezettek. Fedlapján pár halvány folttal.
Részlet: A fényképész látomása Arany János képíró úrnak nevezte a fényképészt. A fényképezőgépet: masinának. Képíró masinának. S ezzel az íróvá-megnevezéssel akart-e a fényképészről mást mondani a költő, mint ami? Rögzítő helyett látomást-tudót? Rögzítés helyett látomást? Gondolt-e Arany János a látomásra? A képíró látomására? Hiszen a gépi szerkezet nem képes a látomásra. A gép csak rögzíti negatív fekete anyaglemezen a ráégettet, a fehéren rákopírozottat. A látomás csak az emberé, az emberszem, az emberelme tudása. A gép csak leír. A folyamatot: az átizzást, az átlényegülést, a rejtelem-kimutatkozást meglátni a látható létben csak az ember tudja. Az a gépet használó érzékeny ember, itt az a fényképész, aki a láthatóban a lényegit keresi. A tárgyban a tárgy akaratát, föladatát, hasznát, a dologban a pontos jelentést, az anyagban a virulást és a pusztulást, a munkában az anyag bizalmát és szerelmét, a természetben az egyetemes törvényt, a változó emberben a változatlan emberit. A törvényt az élő, halott, halandó, halálos halmazokban.