"És köntösömre sorsot vetettek" [antikvár]

Részlet a könyvből: Mivel Lucia még csak tizenöt esztendős volt s elfoglalta saját fejlődése; ritkán és rövid időre szokott csak töprengeni valamin; ma reggel azonban úgy érezte, hogy nagy felelősség nehezedik rá. Tegnap este anyja, aki pedig nemigen beszélt neki komolyan kérdésekről, mint keze és szíve tisztaságának hasznáról, négyszemközt megtárgyalta vele, milyen következményei lehetnek apa meggondolatlan megjegyzéseinek, amelyeket előző nap a szenátusban tett, s Lucia, akinek hízelgett ez a bizalom, nagy komolyan kijelentette: Gaius princeps nincs abban a helyzetben, hogy bármit is tehetne ebben az ügyben.