Emlékkönyv a XX. századból [antikvár]

Az emlékkönyv Volt a nagyanyámnak egy öccse: Rosenberg Mór. Muci bácsinak hívtuk a családban. Ő volt a legkedvesebb rokonom. Nagyon jó ember volt, érdekelte az irodalom is. Minden hét szombat délutánján Budapestről hajóval kijött hozzánk Szentendrére és hétfő reggelig nálunk volt. Nagyon sokat kártyáztunk, beszélgettünk. Szava járása volt, hogy „nem szül gyáva nyulat Zsabinec^ párduca". Kiderült, hogy ő Zsabinecben született, innen tudtam meg, hogy a nagyanyámék Morvaországból, Zsabinecből kerültek át Trencsénbe^, illetve Orechora^. Nagyon szeretett viccelődni. Kaptam tőle egy emlékkönyvet nyolc éves koromban. Beleírogattak a gyerekek. Volt egy barátnőm, odaadtam neki, hogy rajzoljon bele. A könyv ott maradt nála, így maradt meg véletlenül. Akkor kaptam vissza, amikor hazajöttem a deportálásból. Csak a könyvet, mást nem. Volt nála sok minden, csak ezt adta vissza. Talán jobban örültem az emlékkönyvnek, mintha bármi mást kaptam volna vissza. A család Családom a világ két tájáról, északról és délről érkezett Magyarországra. Apám felvidéki volt, Trencsénben született, a szülők egy Trencsén melletti faluban, Orehon laktak és gazdálkodtak. A dédapám került elsőként oda Morvaországból, ő építette föl a nagy házat, 70 centis falakkal. Vastag falak kellettek, mert a Vág kiöntött, és gyakran elárasztotta a házat vízzel. Dédapám 8 gyereket nevelt fel, ezek közül az egyik volt az én nagyanyám. ^ Zsabinec - Trencsén megyében lévő település (Szlovákia) 2 Trencsén - város Szlovákiában 3 Oreho - a falu köznyelvi neve, hivatalosan Orechove, a Monarchia idején Diófalu. A Vág jobb partján fekszik, ma Trencsénhez tartozik.