Eminescu válogatott versei [antikvár]

Eminescu Mihály, az európai szellem országokon átfutó római limesének egyik őrtornya, mely messzi testvértornyok felé küldi riadt fényjeleit, nálunk csak napjainkban, jobbára az új erdélyi magyar költők jóvoltából vált annyira-amennyire ismertté. A kortársak, korszakos tévedések következtében, kölcsönösen nem vettek egymásról tudomást. Pedig - ha az idők szelleme megengedi - egy Reviczky például szives-örömest ültette volna át a verseit! Az egyazon filozófiai emlőkön nevelkedett román költőben saját igazolását látta volna, s most irodalmunk egy érdekes. A korai magyar-román szellemi közeledés értékes emlékeként ható érintkezéssel volna gazdagabb... A románok legnagyobb költője" - ennyit tán tud róla, aki elolvasta Szerb Antal irodalomtörténetét, - még annyira sem él a magyar közönség tudatában. mint mondjuk Omar Khájjám, vagy Federico Garcia Lorca. Itt az ideje, hogy arcát - szép és fájdalmas, mint egy megsebesített istenfő a Parthenonon - egyéniségét, mely Balassával, Petőfivel, Reviczkyvel és József Attilával hordoz sok-sok rokonvonást, tőlünk telhetően megmutassuk.