Égi és földi geometria [antikvár]

KOSZONTO BALOG ZOLTÁN Tisztelt Olvasó! Aknay János képeivel találkozni, velük időt tölteni lehetőség az elmélyedésre, a magunkba tekintésre és a minket körülvevő világ új módon látására. Egy igazi és személyes kaland részesei lehetünk, amíg ebben a termékeny és változatos életműben elmerülünk. Aknayval barangolhatjuk be a különös, hol rejtőzködő, hol pedig ridegen tárgyiasult valóságot. Egymás mellett láthatjuk az angyali figuralitást és a strukturális, emberek nélküli világot. A végletekig redukált tömörség és az angyalok szépsége egyszerre. Ebben a világban mégsem feszül egymásnak ez az első pillantásra ellentétes szimbolika. A terek fegyelmezett kontúrjai és a megindító emberszerűség maga a béke. Alkotásai így jelentenek gyógyírt a szemlélőnek. Asszociációi, gesztusai érzékletesen láttatják a magyar modern festészet magasiskoláját, a hol titokzatos, hol pedig leplezetlenül kitárulkozó vonalvezetést. Személyességében objektívvá lesz, képeiben benne van az európai avantgarde, a posztmodern és magyar hagyomány együttes hatása, a fekete-fehér magyar évtizedek hideg és szomorú líraiságának halványuló emlékével. Ebből a születésnapi albumból rátekinthetünk arra az életműre, melyet egy kortárs művész póz és manír nélküli őszintesége hordoz, aki úgy szűrte át magán a XX. század zavaros és nehéz évtizedeit, a XXI. század elejének zabolátlan vizualitástól tomboló éveit, hogy közben elkápráztat színválasztásával, földöntúli jelképiségével és nonfigurativitásával. Egyik pillanatban az ég felé tekint, máskor pedig a már-már konstruktivista, geometrikus terekben bolyong. Együtt van jelen képein a fent és a lent, a mélység és a magasság. Mondhatjuk úgy is, hogy az isteni teremtés és az emberi alkotás parafrázisa. A láthatatlan és a látható világ. A tudatosság és az ösztönösség sajátos elegye, amely az alkotói alázattal lesz teljes.