Bővebb ismertető
Az i. e. I. sz. Rómában a császárságra való átmenet, a régi polis-forma válságának korszaka. A polis az antik tulajdonformára épül, amely mindig mint állami és mint magán földtulajdon jelentkezik. Az antik társadalomban a földtulajdon jogának elengedhetetlen föltétele a polgári közösséghez való tartozás. Meghatározott feltételek között a tulajdonosok kollektívája számára a földtulajdon kifejlődését, védelmét, a vele való rendelkezést a polisszervezet biztosítja, amelynek legfőbb jellemző vonása ezen tulajdon garanciája. A földtulajdon jogával való rendelkezés elismerése, a polgári közösség zártságának fenntartása, a népgyűlésen való részvétel, a közös hadiszervezethez való tartozás azok a tényezők, amelyek révén a polis biztosítani tudja a fennálló tulajdon szilárdságát. Ebből következik a polisorganizáció alapvető demokratizmusa, amely azonban más-más módon valósul meg a különböző városállamokban. Rómában arisztokratikus színezetű köztársaság alakul ki.A polis azonban természeténél fogva területileg viszonylag szűk közösségre épül. A városállam expanziója bizonyos határokon túl az antik tulajdonforma bomlásához, a polisforma legalábbis részleges széthullásához, nagy területű monarchiák kialakulásához vezet. Róma esetében is ez a fejlődés útja. Itália, majd a Földközi-tenger vidékének meghódítása után elkezdődik az antik tulajdonforma bomlása, annak ellenére, hogy új forma nem alakul ki8. A bomlás jele a veteráncoloniák kifejlődése. A római népi hadsereget felváltó hivatásos hadseregben a tulajdonhoz való új viszony jön létre. Megváltozik a hadsereg társadalmi funkciója, s ez egyike lesz azoknak a jelentős tényezőknek, amelyek az i. e. I. sz., folyamán meghatározzák a köztársaság krízisét. Bekövetkezik a polisdemokráciának és szerveinek a bukása, szükségessé válik a zárt polgárjog kiszélesítése. A köztársasági Róma uralkodó osztályával, a polishoz kapcsolódó konzervatív földbirtokos-, illetve kereskedő- és pénzarisztokráciával szemben föllépnek a municípiumok és provinciák arisztokráciájának képviselői, a tehetős szabadon bocsátottak, a vezető állományból kikerült veteránok, akiknek kevés közük van a polis hagyományaihoz. A kompromisszummal záruló harc a principátus kialakulásához vezet.