De Ira/A haragról [antikvár]

Lucius Annaeus Seneca Hispaniában (Corduba) született Krisztus előtt 4-ben, lovagrendi családban. Apja ismert szónok és történész volt, fiát Rómában neveltette. Seneca Caligula császár uralkodása alatt vált híressé a szenátusban elmondott beszéde következtében, mellyel a császárt is magára haragította. Kiváló szónoklatát követően csak a beteges küllemének, illetve várható közeli halálának köszönhette, hogy elkerülte a szintén szónoki babérokra vágyó Caligula halálos ítéletét. Seneca ifjúkori betegségeiből való felgyógyulását a filozófiának köszönhette - saját bevallása szerint. Ez a filozófia a sztoicizmus irányzata volt. Seneca elfogadta a filozófia hagyományos felosztását: fizikára, logikára és etikára (lásd Ep. 89, 9.), de ő maga az etikára koncentrált. A Sztoa tanítása a legnépszerűbb áramlat volt a Római Birodalomban. Ennek hódolt többek között P. Egnatius Celer, Barea Soranus, Thrasea Paetus, Helvidius Priscus, Musonius Rufus és a szintén híres Epiktétosz, a rabszolga és később Marcus Aurelius, az Esztergom falainál is elmélkedő császár. Az I. századi Rómában még hatott az epikureizmus (Calpurnius Pisók, Petronius), s a künikoszok (Theodórosz, Demetrius) tana.