Cseh nyelvkönyv [antikvár]

A cseh nyelv a szláv nyelvek nyugati csoportjába (cseh, szlovák, lengyel, szorb) tartozik. A cseh irodalmi nyelv nagyon korán kezd kifejlődni. Első kísérletei a 9-11. század közepéig a cirill és Metod hittérítők által a Nagy-morvabirodalomban használt délszláv eredetű ószláv nyelvhez fűződnek. Később (Magyaroszághoz hasonlóan) náluk is a latin lesz az egyház és a közigazgatás nyelve. A latin mellett azonban a cseh nyelv is erőteljesen és hamar érvényesül. Főként a 14. század közepén létesített Károly-Egyetem szilárdítja meg helyzetét. Prága mint az ország gazdasági, hatalmi központja, már addig is igen nagy szerepet játszott a cseh nyelv történetében. Így a cseh irodalmi nyelv a központi fekvésű középcseh nyelvjárásból fejlődik ki.