Christine Koschel - Székely Magda - CD-vel [antikvár]

ELŐSZÓ „A költők sejtelmei Isten elfeledett kalandjai".' Canetti szavaira gondolva tettük fel magunknak a kérdést, vajon nem az „elfeledett kaland" lehet-e az oka, hogy a líra a prózával szemben - legalábbis a kortárs irodalomban - háttérbe szorul. A sejtelmekben és a kalandokban egyvalami közös: nem csupán bizonytalanok, hanem mindig némiképp fenyegetőek is. A lírai Én veszélyeknek van kitéve. Kiszolgáltatja magát, mindig készen áll arra, hogy határterületeken szerezzen tapasztalatokat, e tapasztalatokat a nyelv előtti állapotból a nyelvbe emelje, ami által mi is részesei lehetünk határjárásainak. A költő nyelve az, ami az olvasót a világ újfajta észlelésére készteti. Miután figyelmesen körülnéztünk a kortárs magyar és német nyelvű költészetben, „kincsre leltünk", s lassacskán megérlelődött bennünk egy sorozat ötlete, amelyben olyan költőket mutatunk be, akik elmerészkedtek életrajzuk „aknamezejére", a tudatos és a tudattalan határmezsgyéjére. Nem egyenként, hanem „költőpárokként" kívánjuk őket a közönséggel megismertetni. Párokként, akik talán hasonló sejtelmeket fogalmaznak meg a saját nyelvükön. Ebből adódik az esetleges „rokon-lelkűség" kérdése. Ezért kértük meg az általunk bemutatni kívánt magyar költőket, hogy keressenek maguknak német nyelvű „partnert". Költőpárok című sorozatunk immár második kötetének magyar költője, Székely Magda „partneréül" a Wroclawfban született, részben Rómában élő, németül író lírikust, Christine Koschelt hívta meg. ' Elias Canetti: ÜBER DIE DICHTER, Carl Hanser Verlag München Wien, 2004, 8. o.