Chagall [antikvár]

Előszó A Magyar Nemzeti Galéria Marc Chagall kiállítása annak a sikeres párizsi kiállításnak az adaptációja, amely idén tavasszal a Musée du Luxembourgban volt látható, Chagall - Háború és béke között címmel. A párizsi tárlat, amelyet eredetileg Jean-Michel Foray álmodott meg - aki legnagyobb sajnálatunkra még a kiállítás megnyitása előtt elhunyt -, Chagall életének állomásain keresztül mutatta be a festő színeiből sugárzó líraiságot, témáinak költőiséget, amelyeket hol a boldogság, hol a melankólia érzése hat át. A művész őszintén és nyíltan mesél önmagáról: szülővárosáról, Vityebszkről, melynek motívumai végigkísérik egész munkásságát; mesél orosz és zsidó gyökereiről, szerelemről, háborúról és helyzetéről a két - az eredeti és (az akár önként, akár kényszerűségből) választott - kultúra vonzásában. Ennek megfelelően minden képe egyben élete egy darabkájának is tekinthető. A budapesti kiállítás, csakúgy, mint a Musée du Luxembourg tárlata - az életpálya nagy korszakainak megfelelően - négy nagy egységben mutatja be Chagall életművét. Az első a festő oroszországi munkásságára koncentrál, a második kiállítási egység pedig a két háború közötti években Párizsban készült művekre összpontosít. Chagall 1941-ben emigrált az Egyesült Államokba, és csak 1948-ban tért vissza Franciaországba. Ez időszak alatt több Biblia-kompozíciót és illusztrációt készített, valamint azt a jelentős, mintegy tizenkét négyzetméteres alkotást is, amely életének egyfajta összefoglalását nyújtja. Az 1964-ben festett Elet cí mű képe a budapesti kiállítás igazi szenzációja. A Saint-Paul-de-Vence-ban a Fondation Maeghtben őrzött mű ugyanis most először hagyja el Franciaországot, s ezért budapesti bemutatása nemcsak magyar, hanem nemzetközi kulturális szempontból is kiemelkedő jelentőségű. Marc Chagall budapesti tárlatát itt, a Magyar Nemzeti Galériában egy másik kiállítás is kíséri amely Ámos Imre, a Chagallnál egy generációval fiatalabb magyar festő életét és művészetét mutatja be. A tárlat - többek között - bemutatja azt is, hogy Ámos munkásságát mennyire határozta meg a zsidósághoz való tartozása. Ámos 1937 októberében Párizsban kereste föl Chagallt, akit példaképének tekintett, és akinek művészete és inspirációja árnyalja Ámos művészetének megértését. Bár Chagall a nagy túlélő, Ámos pedig a holokauszt fiatal mártírja, a két művész látásmódjában, festészetük témavilágában számtalan közös vonás lelhető fel. Kívánjuk, hogy e két nagy művész első nagyszabású múzeumi találkozása minden látogatónak felejthetetlen élményt nyújtson!