Céhes kerámiák [antikvár]

CSUPOR ISTVÁN Céh ej- keRámiák A céhek a hagyományos kézművesség érdekvédelmi szervezetei voltak, amelyek az élet szinte minden területét megpróbálták pontosan szabályozni. Elvárásaik sokáig szerepet játszottak a kézművesipar magas színvonalának megó'rzésében. A 18-19. század fordulójától azonban ennek nemcsak a pozitív hatásai érvényesühek, de a vezetó'k hatalmának megőrzését szolgáló praktikák is megjelentek a céhek életében. A történeti Magyarországon - főleg a török hódoltság és az ország három részre szakadása miatt - a céhek virágkora a 17-19. századra tehető, azaz a nyugat-európai modellel szemben meglehetősen későn jelentkezett. A 17. század előtti időszakra vonatkozóan azonban nem mondható ki határozottan, hogy nem léteztek céhek, sokkal inkább az írásos dokumentumok hiánya jellemző, főleg azok megsemmisülése miatt. A régészeti leletek ugyanakkor nemegyszer a szakmák magas szintű ismeretéről tanúskodnak olyan időszakokra vonatkozóan is, amelyekről nincsenek írásos forrásaink. A magyarországi iparok az 1872-es új ipartőrvényig egyértelműen kézműves jellegűek voltak, amit a céhek jelenléte is megerősített, sőt bizonyos feltételek között konzervált is. Ez a kézművesség - a gyakran kiemelkedő színvonalú tárgyak mellett - megmaradt az évszázados keretek között. Ennek az akkori Magyarországon az elsősorban a mezővárosok által meghatározott gazdasági környezet is kedvezett. Amikor az 185l-es londoni vüág- kiállításon a résztvevők éppen a kézműveshagyományok, -technológiák megmentése mellett határoztak - aminek az iparművészet (a nem tömeggyártásra berendezkedő, inkább rétegigényeket kielégítő, de egyértelműen kézműveshagyományokra épülő speciális művészeti ág) kialakulása lett az eredménye -, nálunk még szinte nem is volt másféle ipar. (Legfeljebb manufaktúrák léteztek ekkortájt, valódi gyárak nem; a leghíresebb, legsikeresebb ipari üzemeink csak a kiegyezést követően, a 19. század utolsó harmadában jöttek létre. Ilyen volt a Goldberger, a Ganz, sorolhatnánk még a példákat, és ennek nem mond ellent az sem, hogy a legsikeresebb kerámiaüzemeink közül a holicsi például 1743-ban jött létre, a herendi porcelángyár 1826-ban, és Zsolnayék is 1853-ban kezdték meg működésüket. Ezek az üzemek kezdetben egyértelműen manufakturális jellegűek voltak, és nagyon gyakran szinte egész működésük során megtartották ezt a gondolkodásmódot, ami kis szériás tárgysorozatokat eredményezett, s nem valódi ipari termelést.) A rendkívül magas színvonalú kézművestudás a céhszervezeteken belül mindvégig meghatározónak bizonyult, és sokáig a hazai ipar élvonalát jelentette. A céhek a mesterek érdekvédelmével párosulva évszázadokon keresztül biztosították a kézművesek megélhetését, bár a fennmaradt írásos dokumentumok alapján szinte mindenhol felfedezhetők a céhen kívüliek, a kontárok elleni küzdelmek is. A Néprajzi Müzeum t a r g y k a t a l ó g ü s a l