Bojtor Károly [antikvár]

Részlet a könyvből: "Kezdetben volt a mese. Mert „mese a valóság is" - mondta Bojtor Károly. Létezik a mese, ami nem álvilág, aminek az ezerkilencszázharmincas években, Mátraverebélyen nemcsak valóságos alapja volt, felismerhető valóságelemekkel, de a szereplőire is rá lehetett ismerni. A Zagyva-parti kis faluban, „ahol az ég kék volt és nagy havak voltak, és minden szép és jó volt..." a hajdani betyárok erdei hiteles helyül szolgáltak a meséhez, ahol a nagymama a kondásbojtárból lett, legendás hírű szegénylegényt nemcsak dalból, de személyesen is ismerte. A kinyíló értelmű, gazdag fantáziájú kisgyerek számára a személyes élményekkel megtűzdelt, Vidróczki lakta, ismert erdőhelyszínek bejárásával hitelesített mese mindvégig meghatározó művészi alapélmény lett. A jól felismerhető, valós részleteket kiegészíti a képzelet és a meseszövés. A festő a képen a lefestett valóságban jeleníti meg az alakokat, de más színekbe, más formákba bújtatja őket. Mégis, mint a mesében is, megmaradnak ismerősnek, sem a mesélő, sem a festő nem fedi el a hősök azonosságát. Rájuk lehet ismerni. Ez a reális alapokból kiinduló és a belső valóság képelemeivel át- meg átszőtt képi világ vált valósággá a festmény képsíkján is, a vásznon, a festő keze alatt, felismerhető emberarcú angyalokkal, hősökkel, halászokkal."