Batykó Róbert [antikvár]

Kísérlet Batykó festészetének holisztikus értelmezésére Fenyvesi Aron Batykó Róbert életműve kiállításról kiállításra épül, mióta 2005-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. A művész elmúlt másfél évtizedben létrehozott művei bár több korszakra tagol-hatók - hiszen számos egymástól eltérő sorozatra épülnek -, Batykó eddigi pályájának egészében mégis az a különleges, hogy az ívét páratlanul konzekvens módon feszítette ki a művész. Annak a festészeti programnak, amit most ez az írás, és tágabb értelemben véve ez a könyv is részletesen hivatott elemezni, értelmezésem szerint az az egyik legalapvetőbb tulajdonsága, hogy megalkotója lassan és körültekintő módon finomhangolja lépésről-lépésre. Batykó Róbert ezáltal a módszeres építkezés által válik képessé arra, hogy egy vizuális gondolatmenetet hosszan, jellemzően akár 2-3 éven keresztül is kitartson, és időközben annak építőelemein lényegi beavatkozásokat hajtson végre egészen addig, amíg azok teljesen ki nem merítik további potenciáljukat. Tanulmányom amellett, hogy alapvetően a művész pályájának kezdeteire fókuszál, mégsem választja le azt az életmű kiforrottabban artikulált részeiről, hanem igyekszik összekötni azt más szakaszokkal. Értelmezésem célja így tehát nem a fragmentáció és az időről időre bekövetkező változások elidegenítése egymástól, hanem éppen ellenkezőleg: kísérlet arra, hogy a művész életművének egészét egy összetett festészeti kérdéskör több szempontú vizsgálataként közelítse meg. Először azonban próbáljuk meg lineárisan felépített logika mentén megközelíteni Batykó Róbert festészetét. Megfigyeléseim szerint a művész két elévülhetetlen alapot fektet le a maga számára pályája első szakaszában. Míg az egyik inkább festészettechnikai megközelítésmód szempontjából válik igazán meghatározóvá a kezdeti évektől egészen máig, addig a másikból inkább a képek tartalmi részére vonatkozó hosszú távú konzekvenciákat lehet levonni. A 2000-es évek elején induló magyar festőgeneráció számos tagjára, Batykó Róbertre pedig különösen nagy hatással volt a Magyarország-szerte - nemcsak Budapesten - egyre szélesebb körben elterjedtebbé váló graffiti és Street art kultúra. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy ez a kijelentés ugyanígy igaz lehet a Batykónál öt évvel fiatalabb Nemes Mártonra és Szinyova Gergőre is, akiknek festészeti pályájával a 2010-es évek második felétől sok tekintetben összefűződik Batykóé is. Batykó Róbert 2005-ös diplomamunkáján a graffiti közvetett és közvetlen hatása is kimutatható, de egész ekkori „korszakára" is igaz, hogy a graffitizés által inspirált feliratokat, tipográfiai formákat fogalmazott át vászonképekké. De tematikailag akár még a korábban létrehozott alkotásai is bekapcsolhatók ebbe a sorba, gondolok itt a fal, a graff, de főként az aluljáró sorozat darabjaira, amelyeken a graffitizés szubkultúrájának ismeretlenül is ismerős helyszíneit vonultatja fel a művész. A vásznain aluljárókat, falakat jelenít meg: olyan „nem-helyek"-et, amelyeknek az identitását a bennük, rajtuk elhelyezett graffitik határozzák meg. Batykó az egyetemen még korábban festett, a sgraffito technikára is emlékeztető képei pedig még inkább a mestere, Klimó Károly által is inspirált expresszív, gesztusfestészeti formanyelvvel való kísérletezésnek tekinthetők. A művész a graffitin és a graffitis képein keresztül kezdi el kidolgozni saját művészi identitását. Hosszú távon a lényegi elemek mégsem a graffitizés konkrét megjelenési formái lesznek Batykó Róbert festészetében, hiszen ez a korai inspiráció sokkal finomabban, légiesebben ízesül bele a művész festészeti gondol-