Barcelona, Brussels, Budapest 2011 [antikvár]

Az európai szecesszió nagymesterei Európa első nagy, közös élményét az élő, lüktető, mozgó és folytonosan változó világról egy művészeti stílus: a szecesszió (modernismo, Modern Style) fogalmazta meg, s ez az új stílus (Art Nouveau) maga volt a változás, ennek hordozója és hírnöke. A 19-20. század fordulóján gyökeresen megváltozott Európa képe. Az új közlekedési, ipari és kommunikációs technikák pillanatok alatt tették nemzetközivé a helyi kezdeményezéseket. Új nagyvárosok születtek (Barcelona, Brüsszel, Budapest) égbe nyúló épületekkel, földbe rejtett vagy vízi és légi útvonalakkal és új, a természetbe simuló városnegyedekkel. A házak kinyíltak az utcák és a parkok, a levegő és a fény felé, olykor szertelen, máskor puritán vas(beton) konstrukciók tartotta (üveg)felületekkel, hatalmas ablakokkal, portálokkal, erkélyek hullámzó íveivel és színes formákkal benépesített tetőkkel. A szecesszió korának alkotói a tehetség, a tudás és a határtalan álmok együttesét fejezték ki és örökítették meg az utókornak. Ez az örökség a természetből, a közelmúlt felfedezéseiből, távoli kultúrákból, részben azonban Európa saját, mégis alig ismert népeinek hagyományaiból táplálkozott. A Spanyolország ipari központjává nőtt Barcelonában a katalán nép és kultúrája született újjá, az Osztrák-Magyar Monarchia magyar fővárosában, Budapesten a paraszti kultúra élő értékei adtak mintát a megújuláshoz, a függetlenné vált Belgium pedig kiépíthette fővárosát, Brüsszelt, ahol a kifinomult ízlés és gazdagság, valamint a puritán hagyományok ötvöződtek különös egységbe. A mindenütt más, mégis egyöntetűen szecessziós Európa nem tudott megöregedni és kifáradni. Megmaradt Jugendstilnek: lendületének az első világháború vetett véget.