Az ördög pradát visel [antikvár]

1. FEJEZET Még át sem váltott a lámpa zöldre a Tizenhetedik utca és a Broadway kereszteződésében, amikor egy egész sereg öntelt sárga taxi húzott el az apró, de halálos veszélyt rejtő gépezet mellett, amelyet megpróbáltam elkormányozni a belváros utcáin. Kuplung, gáz, sebváltó (először üresbe? vagy először kettesbe?), kuplung ki, ismételgettem újra meg újra magamban, ám e mantra kevés vigaszt és még kevesebb útmutatást jelentett a város őrületes forgalmában. A kis autó ugrott kettőt, majd zötyögve nekilódult a kereszteződésnek. A szívem vadul kalapált a bordáim között, de a zötyögés egyszer csak alábbhagyott, és a kocsi szépen gyorsulni kezdett. De még hogy! Lepillantottam, hogy vizuálisan is meggyőződjek róla, tényleg csak kettesben vagyok, de egy taxi hátsó része olyan terebélyessé nőtt közvetlenül a szélvédőm előtt, hogy muszáj volt akkora erővel beletaposnom a fékbe, hogy letört a cipőm sarka. Basszus! Egy újabb pár hétszáz dolláros cipő esett áldozatául annak, hogy feszült helyzetben tökéletesen és végzetesen hiányzik belőlem mindennemű kecsesség és báj. Ebben a hónapban immár a harmadik töréskárt szenvedtem el, ezt kénytelen voltam végérvényesen leszögezni. Már-már megkönnyebbülés volt, amikor a kocsi lefulladt (nyilván elfelejtettem kinyomni a kuplungot, amikor azt az életmentő fékezést végrehajtottam). Mindössze pár másodpercem volt - csendes, nyugodt másodpercek, amennyiben valaki U