Anna Margit [antikvár]

ELOSZO Ez a kötet Anna Margit életét és pályáját követi végig a főbb művek, műcsoportok elemzésével. Az életmű belső logikája, a művészegyéniség útja azonban nem választható el az alkotót körülvevő világtól, a hatásoktól, a művészet megítélésétől, intézményrendszerétől. Megítélését mindig átszínezte a politika, illetve az aktuális művészetpolitikai helyzet, a hivatalos és nem hivatalos művészet, az éppen domináns helyi művészetfelfogás. Munkámban a hagyományos és új, elsősorban a kortárs művészet szemlélete és interpretációja kapcsán kialakult megközelítési módokat ötvözöm. A kötet monográfia, hiszen egyetlen életművetelemez, időrendben, művekkel illusztrálva. Ugyanakkor nem a hagyományos értelemben vett monográfia. A korszakok, stíluskategóriák, a magyar művészettörténet-írás elfogadott értékrendjébe illesztés mellett az identitással és ennek megjelenítésével is foglalkozom. Az identitás -amely a kilencvenes évek egyik kulcskategóriája - megjelenítését, az ehhez kapcsolódó kérdéseket a művész esetében is az életmű egyik alapvető vonatkozásának tartom már a legkorábbi művekben is. Mindezeket figyelembe véve nem mindig a főművekként elfogadott, kanonizált képek mentén haladok „Az életút" című fejezetben. Mivel Anna Margitról korábban nem készült monográfia, nem kerülhettem meg a feladatot: a monografikus és a problémacentrikus tárgyalásmódot ötvöztem, s ennek eredménye az írás kettős jellege, a történeti és a problémaközpontú tárgyalás, két látszólag egymást kizáró közelítés együttes alkalmazása. Két önálló részben két új szempontot is felvetek. Ezek segítségével eddig rejtett területeket lehet feltárni az életműben, olyanokat, amelyek meggyőződésem szerint annak fontos összetevői, de mindeddig elsikkadtak. Anna Margit életét és művészetét egyrészt összetett identitása, másrészt az a vágya határozta meg, hogy az „egyetemes művészet" értékei közé sorolódjon, s ne azonosítsák semmiféle alkategória, szubkultúra képviselőjeként. Mégis, különböző okokból ugyan, szinte egész életén át, csaknem valamennyi alkotói periódusában a kiszorítottság - az, hogy egyetlen kategóriába sem illett igazán - és az ezzel a helyzettel való küzdelem jellemezte. Miközben hitt a modernizmus egyetemes, vallások, etnikumok, nemek feletti művészeteszményében, és ezt ki is fejtette különböző interjúkban, ezt akarta képviselni, azaz mindenekelőtt „Művész" akart lenni, szembe kellett néznie azzal is, hogy az egyetemesség helyett pályája kezdetén művészfeleségként, majd zsidóként, nőként szűkebb kategóriákba sorolják be.