Állattani közlemények 1930/1-4. [antikvár]

ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT ÁLLATTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA XXVII. KÖTET. , 1930. 1-2. FÜZET. A MAGYAR ORVOSOK SZEREPE MAGYARORSZÁG ÁLLATVILÁGÁNAK KUTATÁSÁBAN.^ Irta Dr. Horváth Géza. Mindnyájan tudjuk, hogy az orvosi és a biológiai tudományok, nevezetesen az állattan és a növénytan már ősidőktől fogva mindig többé-kevésbbé szoros kapcsolatban állottak egymással. Ez a benső viszony még inkább kimélyült, mióta az összehasonlító anatómia, hisztológia, embriológia és fiziológia oly hatalmas lendületet vettek, és mióta LiNNÉ, aki maga is orvos volt, a szabatos szisztematika és a binomiriális nomenklatúra megteremtésével az állat- és növénytant biztos alapokra fektette. Jól mondta VlRCHOW már 1890-ben a Berlinben tartott orvosi kongresszuson, hogy „az orvosnak természetrajzi, főleg pedig tudományos zoológiai ismeretekre a gyakorlat terén is igen nagy szüksége van, sőt azt nem is nélkülözheti." Ennek igazolásául elég legyen csak arra reámutatnom, hogy az orvosra nézve mekkora fontossággal bir, kellő zoológiai tájékozottságon h'vül, az emberen és az emberben élősködő állatoknak, úgyszintén a fertőző betegségeket terjesztő rovaroknak pontos ismerete. Annak a mondhatnám ösztönszerű vonzalomnak és érdeklődésnek, amellyel a legtöbb orvos a zoológia iránt viseltetik, mintegy természetes folyománya, hogy mindig akadtak és akadnak köztük olyanok, akik annak dacára, hogy orvosi diplomával hagyták el az egyetemet, mégsem mint orvosok, hanem mint hivatásos zoológusok léptek ki az életbe, vagy pedig ha orvosok lettek, akkor is az orvosi gyakorlat mellett legalább kedvtelésből a zoológia valamelyik ágával, többnyire a faunisztikával foglalkoztak. így volt ez és így van ez nemcsak külföldön, hanem hazánkban is. Éppen azért érdemesnek tartom mindazokról a magyar orvosokról és faunisztikai munkásságukról legalább egy rövid cikk keretében megemlékezni, akik eddig Magyarország állatvilágának kutatásával és tanulmányozásával, már LiNNÉ szellemében, akár 1. Előadta a szerző az Állaltani Szakosztály 1929. évi október 4-én tartott ülésen.