Acta Hungarica 2001 [antikvár]

Béres ErzsébetA -ban, -ben, -ba, -be határozórag használata Szűrte (Ungvári járás) köznyelvébenSzűrte Kárpátalja, azon belül pedig az Ungvári járás többségében magyarlakta települése. A megyeszékhelytől, Ungvártól körülbelül 15 km-re terül el dél-nyugati irányba. A falu első említése 1281-ből való. [Kiss 1988: 605] A 90-es évek elején, a demokratizálódási folyamatok elindulása után a falu visszakapta eredeti történelmi nevét. [Lizanec 1999] A falu nemzetiségi megoszlása a második világháború idején a következőképpen alakul: 1141 magyar, 64 szlovák, 126 rutén, 26 egyéb. A háború után megkezdődött a ruszin családok betelepedése a faluba. Az ebben az időben letelepedett családok még teljesen beolvadtak a magyar közösségbe. Az újabban, körülbelül a 70-es évektől a faluba betelepült családok azonban már kisebb mértékben asszimilálódtak. Ennek az a legfőbb oka, hogy az 1956-tól működő magyar tannyelvű középiskolában a 70-es évektől párhuzamos ukrán nyelvű osztályokat indítottak. A falu lakosainak száma a legutóbbi népszámlálás adatai szerint 1850 fő, ebből magyar nemzetiségű 1200.A lakosság az 50-es évektől alapjában véve nem a hagyományos paraszti gazdálkodással foglalkozik. Az idősebb nemzedék megmaradt a földművelés mellett, a keresetet a felesleg eladásával egészítette ki, az ungvári piacra vitték a termékeket értékesítésre. A fiatalabbak viszont általában ungvári gyárakban, üzemekben helyezkedtek el, vagy a helyi középiskolában, az ország szakiskoláiban, egyetemein folytatták tanulmányaikat. Az 50-es évektől kezdve növekedett a középiskolát végzett személyek száma. Jelenleg a község lakosságának több mint 80 %-a középiskolai, illetve felsőfokú végzettséggel rendelkezik. A nyelvhasználat így helyi nyelvjárási elemekkel színezett úgynevezett regionális köznyelvnek tekinthető.Nyelvjárási szempontból Kárpátalja, így Szűrte is az északkeleti nyelvjárástípushoz tartozik. [Imre 1971: 365] Természetesen megvannak a főleg kárpátaljai, illetőleg a helyi nyelvjárásra jellemző sajátosságai. [Horváth-Lizanec 1993]A kárpátaljai magyar nyelvjárások hangtani szempontból a magánhangzók megterheltsége alapján több alegységre különíthetők el. A Tisza felső folyása menti magyarlakta települések nyelvjárásának jellegzetessége a hosszú magán- és mássalhangzók megrövidülése: olló-olo, reggel-regei, ami a szomszédos ukrán és román nyelvjárás hatását mutatja; nyelvjárásszigetet alkot Visk, ahol a mezőségi nyílt ű-zás, illabiális e-zés és zárt í-zés él jellemző sajátosságként; nyelvjárásszigetet alkot még a munkácsi járási Rákos és az ungvári járási Nagydobrony, ahol illabiális a-zás található. Az Ungvári járás egészére a zárt í-zés jellemző ajándík, fírísz, szíp, kik, níz, csípel, íccaka, ebíd, valamint az igeragozási rendszerben jelentkező vári, tudi, mondi alakok. A névszóragozásban: a páros testrészeket többes számban használják fájnak a lábaji stb. [Kótyuk 1979] A szókincsre jellemző, hogy sok régi elemet megőrzött, belső képződményekkel gazdagodott, de sok kölcsönelem is