A vágy hatalmában [antikvár]

Egy percig se áltassátok magatokat azzal, hogy ebben a korban milyen nehéz élni! Nem ebben a korban, de bármely korban, minden korban ott függött fölöttetek Damoklész kardja. Megkaptátok a lehetőséget, hogy bejöhessetek ebbe a világba! Megnyílt előttetek ennek a kornak az ajtaja. Feltárult előttetek egy olyan út, amely a felfedezés rejtelmeit tartogatja számotokra, az ismeretlenség veszedelmeit, a megmérettetés szakadékait. Nem hibáztathattok senkit, ha nem tudjátok élvezni az élet színeit. Nem foghatjátok a társatokra, ha közömbösek lettetek a nagy érzelmek bírására és táplálására. Nem elégedetlenkedhettek mindig mással, míg magatokat féltitek, és nem viszitek el határaitok legvégső pontjáig. Rajta hát! Sohasem késő, amíg talpatok alatt érzitek a Föld porát, amíg képesek vagytok beszívni a természet illatát, amíg érzékszerveitek pórusain kifogyhatatlan energiával lát el benneteket az Univerzum. Egy utazásra hívlak meg Téged, Kedves Olvasó! Egy olyan utazásra, amely életed nagy kalandja lehet, ha megengeded, hogy a vaspántok felpattanhassanak. Ha megengeded, és így vizuális repülődről megláthatod tulajdonságaid nagyszerűségét! Ha féltve őrzött kincseidet nem viszed a sírba, személyiséged ösztöneit ragyogó tárházként sorra veszed, megfürdesz bennük, s gazdagabban éled a lét értelmét.