A testvériség-egység találkozói [antikvár]

„Óvjuk és fejlesszük a testvériséget és egységet, mint a szemünk fényét." TITO Ha testvérek szeretik egymást, az dicséretes és nyilvánvaló. Ha szomszédok élnek egyetértésben és támogatják egymást, az példaként szolgál. Ha három köztársaságba való három helyi közösség nemzetei és nemzetiségei elhatározzák, hogy szervezetten, szerteágazó együttműködés útján fejleszteni fogják a testvériséget és egységet, ez olyan tett, amely forradalmunknak e legnagyobb vívmányát erősíti. Tóba helyi közösséget túlnyomórészt magyarok, Brezovo Poljél mohamedánok és szerbek, Srpska Kapelát horvátok és szerbek lakják. E nemzetek és nemzetiségek már tíz esztendeje ápoljak a forradalmi hagyományokat a lehető legnemesebb módon. Évről évre felkeresik egymást. A harcosok napján e helyi közösségek valamelyikében összesereglenek, hogy még inkább megismerjék egymást, még szorosabbra fűzzék testvéri kapcsolataikat. Tíz év leforgása alatt a testvériség-egységnek ezt az útját szorgos földművesek, munkások, diákok, ifjak, idősek és fiatalok, férfiak és nők százai járták. Az egész pedig úgy kezdődött, hogy a tóbai harcosok a felkelés 30. évfordulója alkalmából fel akarták keresni a hazánk felszabadításáért vívott záróhadműveletekben elesett falubelijeik sírját. A felszabadítók sírjai fölött ez a nép ma a saját Igazságát beszéli el köznapi, de szívből jövő szavakkal. Ki-ki megbecsüli a vendégeit, és csodálja eredményeiket.