A tartalom és forma harmóniájának kommunikációja [antikvár]

PLENÁRIS ELŐADÁSOK FELDNE KNAPP ILONA Forma és tartalom viszonyának változása az idegennyelv-oktatásban 1. Bevezetés Az előadásomban a forma és tartalom kérdésével az idegennyelv-oktatás szempontjából foglalkozom. Röviden áttekintem e két fogalom viszonyának változását az idegennyelvoktatás történetében. Ezt követően foglalkozom a forma és tartalom kérdésével napjaink nyelvoktatásában. Ennek során megvizsgálom, hogy miként befolyásolják a nyelvoktatás tartalmát a napjainkban előtérbe került standardizálási törekvések, mérési technikák és különböző nyelvvizsgarendszerek, és milyen szerepet játszik a tartalom a kompetenciaközpontú nyelvoktatásban. A továbbiakban kitérek arra a kérdésre, hogyan oldható fel a tartalomközpontú és kompetenciaközpontú nyelvoktatás közötti ellentét, milyen lehetőségeket kínál a szaknyelv oktatása a forma és tartalom szempontjából. Végül utalok a tanári felelősségre a célok megvalósításában és hangsúlyozom a tanárképzés szerepét a szükséges tanári eszköztár kialakításában. 2. A kezdetek A forma és tartalom viszonyában az élő idegennyelv-tanulásban az első lényeges változást az idegennyelv-oktatás intézményesülése jelentette. Ez a folyamat Európában a XIX. század második felében indult meg. Intézményes háttér hiányában az emberek azt megelőzően valós kommunikatív igényeiket a legegyszerűbb és kézenfekvő úton elégítették ki, amennyiben szükség volt rá, megtanulták a szomszédok vagy éppen a vendégek nyelvét. Új ismeretek megszerzéséhez az idegen nyelvet azonban csak egy nagyon szűk réteg tudta elsajátítani jellemzően hosszabb célországbeli tartózkodás, tanulmányok keretében. Az élő idegennyelv-oktatás a klasszikus latin és görög nyelvek tanításának tapasztalatán bontakozott ki. Hazánkban az első tanterv az élő idegen nyelvek oktatására 1879-ben készült el Trefort Ágoston kultuszminisztersége idején a hatosztályos középiskolák (gimnázium és reáliskola) számára. A német nyelv oktatásának célja például a következőképpen fogalmazódik meg: Cél: 1./Biztos nyelvtani ismereten alapuló ismerete az újabb német irodalom műveinek. 2./ Azon képesség, hogy a tanuló az oktatás köréből adott tárgyról szóló szöveget német nyelvre helyesen és szabatosan fordítani tudjon (Tanterv, 1879). A célok megfogalmazásából látható, hogy az élő idegen nyelv oktatása azonos célokat tűzött ki, mint a holt nyelvek tanítása. Az itt kialakult és bevált módszert átültették az élő idegen nyelvek oktatására is, a gyakoriati nyelvhasználat nem szerepelt a célmeghatározásban. Ez a fajta nyelvoktatás a mai napig nem tűnt el, hazánkban sok tanár még mindig ebben a felfogásban oktatja az idegen nyelvet. Már itt szeretnék rámutatni a tanári felelősségre és a tanárképzés fontosságára. A szak fejlődésének elsőrendű letéteményesei a tanárok, akik szemlélete, felkészültsége meghatározó, az újra való átállás