A szécsényi rendház historia domusa I. [antikvár]

A szécsényi historia domus az 1332-ben alapított ferences kolostor egyik legfontosabb dokumentuma, ugyanakkor pedig a 18. századi történetírásnak is jeles alkotása. A szalvatoriánus rendtartományban (Provincia Hungariai Sanctissimi Salvatoris Ordinis Fratrum Minorum Ragularis Observantiae - 1629-től Strictioris Observantiae), melynek Szécsény is kolostora volt a 18. században, a rendtörténetírás komoly múltra tekint vissza. A historia domus előszavából és záró soraiból, valamint abból, hogy az író, Nagy András következetesen vezette az előző bekezdésben említett feljegyzéseket is, arra következtethetünk, hogy ezt a munkáját mintegy monográfiaként írta meg, még akkor is, ha buzdítja rendtársait a folytatására. Ezt kéziratának szerkezete is alátámasztja. A szerző a kolostor bemutatását a helység, jelen esetben Szécsény történetének leírásával kezdi, a kolostor és a templom legtágabb értelemben vett jelenének bemutatásával folytatja, végül a kolostor történetének jelesebb eseményeit tárgyalva jut el ismét jelenéhez, és így alkot a saját korához visszatérve kerek egészet... A Historia Domus története az 1950-es feloszlatás után lett izgalmasabb. Állítólag a Budapest Margit körúti rendházból, az oda felvitt anyagokból, még 1950-ben P. Galicz Töhötöm bízta Mizsik András szécsényi helytörténészre azzal a kéréssel, hogy ha a ferencesek visszatérnek Szécsénybe, akkor adja vissza a rendnek. Amikor 1989-ben a kolostorba visszaköltöztek az első szerzetesek, ő valóban át is adta P. Orbán Márk akkori gvardiánnak, és még a kötet restaurálásának költségeihez is hozzájárult. Minthogy ekkoriban kezdődött a kolostor régészeti feltárása és felújítása, a historia domus nagyon fontossá vált. Mivel gyakran kellett őket forgatni, P. Borosgyevi Imre OFM plébános elkezdte magyarra is átültetni Nagy András kéziratát. A munkát folytatta akkor is, amikor 1993-ban elhelyezték Szécsényből, ennek eredményeként készült el a jelen kiadás.