Bővebb ismertető
A Grafikai Gyűjtemény századfordulókat bemutató sorozatának első kiállítása az 1900 körüli éveket választotta témájául. Az első világháború kitörését megelőző negyedszázad az újkori művészet történetének egyik legváltozatosabb, legizgalmasabb időszaka. Különféle stílusok, irányzatok éltek egymás mellett: míg a kiállított lapok némelyike erősen kötődik a 19. századhoz, másik csoportjuk már a 20. század avantgárd mozgalmaihoz kapcsolódik. A korszakot jellemző sokféleség abból ered, hogy a művészek az évszázados európai tradíció helyett új források után kutattak. Talán az írók és a költők fejezték ki a legszemléletesebben, hogy a „finomkodás idejét" a „barbárságnak" kell felváltania. Az összefoglaló néven primitivizmusnak nevezett jelenségkörbe a japán és más egzotikus, illetve törzsi kultúrák befolyásán kívül a népművészet formanyelve iránti érdeklődés is benne foglaltatik.
A kiállításon szereplő ötvenkét művész többsége elsősorban festőként dolgozott. A rajzolás mindennapi munkájukhoz tartozott. A bemutatott művek között egyaránt vannak festményekhez készített vázlatok és önálló művészi értékű, részletesen kidolgozott lapok. A sokszorosított grafika technikai kötöttségei azonban komoly próbatételt jelentettek a festőknek. Az 1900-as évek összművészeti törekvései a grafikát is kedvezően érintették. A festők többsége szívesen tervezett bútort, kerámiát és falikárpitot, de hasonló kíváncsisággal vette kezébe a vésőt vagy a karcolótűt.