A »Makra« és 116 olvasója [antikvár]

Az érlelő idő nem csak egy vállalkozás megindításánál, nem csak a következtetések levonásánál, hanem az eredmények közreadásánál is fontos tényező lehet. Érvek szóltak amellett, hogy a Kertész Ákos Makra című regényének fogadtatását és befogadását vizsgáló kutatás eredményeit ismertető kutatási jelentést későbbi befogadásvizsgálatok előtanulmányának vagy a korábbi ízlésalakítási kísérletek függelékének tekintsük. Erősebbeknek bizonyultak - az érlelő idő tekintélyétől is támogatva - azok az érvek, amelyek az "olvasástörténeti" szempontból is fontos kortárs művek fogadtatásáról beszámoló kutatási jelentések közreadását sürgetik. Kiderült, hogy még milyen keveset tudunk az irodalmi művek befogadásának folyamatáról, az olvasói beállítódás alakíthatóságáról és az egyenlő minőségű, de különböző mineműségű olvasói értelmezésekről. Kiderült az is, hogy az olvasmányközvetítő és olvasónevelői gyakorlat számára is fogódzót, példát, sőt módszert is jelenthet egy-egy ilyen kutatási beszámoló, főképpen akkor, ha a vizsgált mű éppen a lehetséges "átvezető olvasmányok" (az irodalmi értéket képviselő és ugyanakkor olvasmányos és közérdekű regények) egyike. Tudomásunk van arról, hogy a Makra megjelenése óta egyszerre tartozik a népszerű, a vitatott és az "átvezető olvasmányként" felhasznált művek közé, s feltehetően még jó néhány évig betölti ezt a szerepet. Már ez is indokolja, hogy kutatási jelentésünk az olvasmányközvetítő gyakorlatot segítő kiadványok sorába lépjen.