A Hortobágy madárvilága [antikvár]

Jelen kiadvány a Hortobágyi Nemzeti Park madárvilágának 108 legjellemzőbb képviselőjét szeretné bemutatni azok számára, akik érdeklődnek a madarak iránt, de semmilyen szakmai háttérrel és határozókönyvvel nem rendelkeznek. Útitársként szolgálhat akár vezetett, akár önállóan végzett terepbejárások során, azonban határozókönyvet nem helyettesít. A fotókat úgy válogattuk össze, hogy az illető faj legjellemzőbb bélyegei felismerhetőek legyenek, a mellékelt szövegrészben pedig a madárfaj méretére, élőhelyére, előfordulási idejére és a Hortobágyon való előfordulására vonatkozó legfontosabb tudnivalókat próbáltuk összesűríteni. A Hortobágy kiemelkedő helyet foglal el az ország madárélőhelyei között, fontosságát az alábbi pontokban foglalhatjuk össze: - a Magyarországon előfordult (megfigyelt) 374 madárfaj közül a Hortobágyon már több mint 320 fajt megfigyeltek; - egyes madárfajok csak itt költenek az országban: batla, csíkosfejű nádiposzáta; - néhány madárfaj magyarországi költőállománya a Hortobágyon összpontosul: kis kárókatona, kanalasgém, fehérszárnyú szerkő; - több faj magyarországi költőállományának számottevő része a Hortobágyon költ: túzok, nyári lúd, cigányréce, fülemülesitke; - a Magyarországon átvonuló darvak 95%-a a Hortobágyon vonul át, és hónapokat tölt el itt pihenéssel; - a világszerte veszélyeztetett kis lilik egyik legfontosabb európai vonulóhelye a Hortobágy; - a havasi lilék egyetlen ismert szárazföldi vedlőhelye a Hortobágyon található; - telente 70-80 réti sas is összegyűlik, és itt tölti a telet. Tekintve, hogy a Hortobágyon csaknem az összes Magyarországon előforduló madárfaj fellelhető, megfigyelhetjük itt hazánk jellegzetes állatföldrajzi elhelyezkedését: az év különböző időszakaiban ugyan, de találkozhatunk ugyanazon a területen mediterrán elterjedésű vagy sztyeppei elterjedésű költőfajokkal, Szibériából Dél-Afrikába tartó átvonulókkal, Észak-Európából érkező, és nálunk telelő madarakkal, valamint olykor Ázsiából vagy Amerikából érkező kóborló vándormadarakkal. A Hortobágy képe az elmúlt évszázadban jelentősen átalakult: a múlt századi vízrendezések során, melyek előtt a vidék a Tisza árterülete volt, az évenkénti rendszeres vízutánpótlás megszűnt. A jelentős mértékben kiszárított Hortobágyon a XX. század első felétől kezdve halastavakat hoztak létre, melyek jelenleg nemcsak az ország, de Közép-Európa legnagyobb síkvidéki halastórendszerét alkotják.