A halál versei [antikvár]

Az élet örökké időszerű, soha megnemoldható, nagy problémája a halál, amely a gondolkodókat, hittudósokat, költőket, művészeket mindenkor foglalkoztatni fogja. A halál mint Proteus sokféle alakban jelenik meg az emberi képzeletben; kegyetlen, brutális, nem ismer kíméletet és kegyelmet, ifjú virágzó életeket tarol le, érkezését nem jelenti be előre, rengeteg kínt és szenvedést zúdít az emberiségre; azonban igazságos, nem respektál kiváltságokat és nem tesz kivételeket, a hatalom, vagyon, szépség, tudás, amelyeket a gyarló földi ember oly nagyra értékel s melyekhez olyan görcsösen ragaszkodik, az ő szemében mit sem számít; acélökle királyokra és koldúsokra, bölcsekre és együgyűekre, egészségesekre és betegekre egyformán lesújt, sőt az emberiség jótevője is a halál, hűvös és csendes sírba fekteti a sok szerencsétlen, nyomorgó, fáradt embert, akik ezt a siralomvölgyet benépesítik s akikre nézve jövetele szabadulást és megváltást jelent.