A fa [antikvár]

A sokszínű azerbajdzsán irodalom, csakúgy, mint a világ kultúrájának elválaszthatatlan részét képező azerbajdzsán kultúra bármelyik más összetevője, gyökereivel a nép ősi hagyományaihoz nyúlik vissza, őrizvén ezek legértékesebb erkölcsi, esztétikai, világszemléleti elemeit. Az azerbajdzsán szerzők, akiknek művészi hitvallása ebből a talajból táplálkozik, a maguk egyéni és eredeti módján olyan műveket írtak és írnak a jelenben is, amelyekkel nemcsak az „ősök hívó szavára", hanem a jelen legaktuálisabb eseményeire is válaszolnak. A magyar olvasó 1945 után ismerhette meg a XX. századi azerbajdzsán irodalmat. A folyóiratok, újságok lapjain gyakran találkozhatott azerbajdzsán költők, Mikail Musvig (1908-1939), Szamed Vurgun (1906-1956), Raszul Rza (1910- 1981), Nigjar Rafibejli (1913-1981), Szulejman Rusztam (1906-1989), Bahtijar Vahabzade (1925- 2009), Fikret Godzsa (1935) és mások alkotásaival. Kiváló magyar költők és műfordítók, Szabó Lőrinc, Vas István, Rab Zsuzsa, Bede Anna és mások - nyersfordítás alapján készült - nagyszerű fordításai hűen megőrizték az eredeti alkotások hangulatát, szellemét, stílusát. Azerbajdzsán prózaírókat is kezdtek fordítani.