Sicc [antikvár]

Táblák sarkai megnyomódtak.
Kedves Olvasó! Egy olyan könyvvel kedveskedünk neked és barátaidnak, melyen az elmúlt hatvan év alatt gyerekek százezrei nőttek fel, szórakoztak, játszottak, s közben észre sem vették - tanultak is. Mikor is volt - mondjuk - 8 éves a nagymamád? Kérdezd csak meg tőle, ismeri-e a SICC-et? Ha valaha is találkozott vele, biztos, hogy nem felejtette el. Azóta persze, szerencsére, nagyot fejlődött a világ. Körülvesz téged is a sok „titokzatos" szórakoztató herkentyű, a távirányítós drótnélküli furmányos masinák, a videó . . . Tedd félre egy kicsit őket, és ismerkedj a SICC világával. Engedd, hogy meghódítson. Ha itt-ott úgy érzed: „ez is valami? kit érdekel Zeppelin léghajója Armstrong holdra lépéséhez képest!?" - gondolj arra, milyen volt az a világ, melyben nagy- és talán dédszüleid voltak akkorák, mint most te. Ők nem „a térre" rohantak a suli után, hanem a „sétatérre" indultak a „kisasszonnyal" akinek az volt a feladata, hogy vigyázza és jó modorra tanítsa a gyerekeket otthon is. A boltban pengővel fizettek, s tíz fillér volt egy csokor ibolya. A villamosok oldalán csillogó réztábla hirdette, hogy a BESZKÁRT tulajdona - az volt a mai BKV elődje. A Rekordok könyve évente megjelenik. A SICC-ből mai csúcsokról nem értesülsz, de azt megtudhatod, hogy hatvan évvel ezelőtt melyik utca volt a leghosszabb a fővárosban, s hogy melyik volt a leghosszabb alagút a világon . . . és még számtalan sok érdekességet.