Sakk [antikvár]

A sakk megigézi a művészeket és a külöcöket, bűvös erővel vonzza a társadalom minden rétegének képviselőit, elragadtatja a milliomosokat és a nincsteleneket. De maga a játék művésszé és különccé tehet, a zseniális játékosokat a milliomosok közé emelheti, míg a koldusszegényeket anyagilag semmit sem érő győzelemmel ajándékozza meg. És ez így megy már jó kétezer éve! Ha egy játék ilyen nagy múltra tekinthet vissza, azt az idők nagy múltra tekinthet vissza, azt az idők folyamán sok behatásnak kellett érnie, míg mai állandósult formája kialakulhatott. Akkor pedig a sakktörténésznek nem kell feltennie a kérdést, ki volt a sakk feltalálója. Inkább csak valamely civilizáció egy olyan - szellemileg kifinomult - társadalmi rétegének nyomait kutathatja, amely képes volt kifejleszteni azt a játékot, amely a mindennapi élet részévé vált. Aki egyszer leült a sakktábla mellé és túljutott az első lépéseken, az nehezen hagyja magát a sakkjátéktól eltéríteni. Majd előbb-utóbb elfogja a kíváncsiság: honnan is származik a sakk? Miért éppen ez vagy az a nemzet adja a legtöbb híres játékost? Egyáltalán, kik voltak a régi nagymesterek? Mi igaz a sakktáblát körüllengő legendákból és képtelen történetekből? De ha elmélyed valaki a sakkjáték históriájában, különös helyzetben találja magát: minél messzebb kalandozik a múltban, a sakk annál többet veszít modern értelemben vett preceziátásából, annál izgalmasabb lesz viszont a játék kultúrtörténeti háttere, miközben a játékosok magatartása, legyen bármelyik korról vagy nációról szó, nagyjából változatlan marad. A lélektani erények és gyengeségek mindig ugyanazok voltak: zseniális eszmék, olykor hibás számítások, vakság és előrelátás, fegyelmezettség és rögtönzés, kiszámíthatatlanság az egyértelmű szabályok mellett. Egyszer azonban mégis rájövünk, hogy a sakk szépsége nem annyira két játékos egymás elleni küzdelmében kereshető és lelhető meg, mint inkább - általánosságban szólva - az ellentétpárok sorozatában, mint fekete és fehér, győzelem és vereség, helyes és helytelen, támadás és védekezés, logika és annak zseniális cáfolata. A játékos szellemi teljesítményétől függ az eredmény, ezért magasabb rendű a sakk minden más játéknál. Ha így nézzük, voltaképp másodlagos kérdés, hogy az indiaiak, az arabok, a perzsák avagy netán a kínaiak találták-e fel.