Nagymesterből világklasszis [antikvár]

ELŐSZÓ A könyv születését illetően mindaz, amit az első kötetben írtam, túlnyomórészt igaz a második kötetre is. Már régóta kacérkodtam azzal a gondolattal, hogy legjobb játszmáimról könyvet írjak. Persze tudatában voltam annak, hogy ez az álmom nem teljesülhet egyhamar. Profi játékosként időm és energiám túlnyomó részét a versenyzés és az edzés vitte el, ezért mindig, amikor fölmerült bennem a könyv gondolata, azt kellett mondjam magamnak, „majd később, majd később". Érdekes módon több kiadó is megkeresett ebben az időszakban. És jóllehet, még nem szántam el magam a megvalósításra, éreztem, ahogy lassan-lassan kirajzolódik a kép. A döntő pillanat Könyvem megírásának szempontjából a 2009-es Világkupa bizonyult a döntő pillanatnak. A 3. fordulóban nagyon erős ellenféllel, Borisz Gelfanddal játszottam, aki meg is nyerte a versenyt. Sötéttel elveszítettem az első játszmát, és amikor világossal készültem a 2. partira, fogalmam sem volt arról, hogyan tudom feltörni kedvenc orosz védelmét. Úgy döntöttem, hogy meglepetésképpen a futójátékot vetem be, és a középjáték korai szakaszában tisztet áldoztam a királycsel szellemében. Gyermekkoromban ez volt a kedvenc megnyitásom. Az egész versenyen ez volt Gelfand egyetlen veresége a klasszikus játékidős partikban. A rájátszást elvesztettem ugyan, de ez sem törte meg a varázslatot: egy pillanatra úgy éreztem, hogy az 1988-as Judit, akit sokan (én magam is) elfelejtettek, visszatért kombinációs ragyogásának teljes fényében. Elöntötték a nosztalgikus érzések, és úgy döntöttem, elérkezett a pillanat, hogy megírjam a könyvet, amelyben a múltbéli kislány lesz a főszereplő. Hazafelé, miközben a moszkvai repülőtéren várakoztunk, „hivatalosan" is közöltem elképzelésemet férjemmel, Gusztávval. Nagyon tetszett neki a gondolat, és sokat köszönhetek az ő lelkesedésének, támogatásának, bátorításának azóta is. Egy kis előzetes Mielőtt elkezdtem volna a könyvet, néhány technikai részletet tisztázni kellett. Legjobb játszmáim túlnyomó része már megjelent az egész világon, számtalan sakkújságban; és más szerzők is írtak már könyveket a sakkpályafutásomról. Ezért arra törekedtem, hogy ne csak egy újabb „Polgár Judit válogatottjátszmái" című könyvet írjak. Hosszas tanakodás után úgy döntöttem, hogy inkább sakktankönyvet írok, mint önéletrajzot. Ez nem csak a fiatal játékosok, amatőrök fejlődése szempontjából lenne hasznos, hanem a szüleik, edzőik is használhatják kézikönyvként. Igaz, jócskán lesznek benne saját sztorik is, de a szigorúan vett kronológiai sorrend nélkül. Dicsekvés nélkül mondhatom, hogy már fiatal koromban elég jól játszottam, a partijaim kimondottan szórakoztatóak voltak, ezért egy könyv nem lehet elég egész pályafutásom bemutatására. Ahhoz, hogy ezt a szokatlan tervet valóra váltsam, szükségem volt egy kiadóra, amely ehhez szabad kezet biztosít nekem. Miután találkoztam Jákob Aagaard szakmai igazgatóval, úgy döntöttem, hogy a Quality Chess kiadóval fogok együtt dolgozni. Megragadott Jákob lelkesedése, optimizmusa; elfogadta, hogy úgy írom meg a könyvet, ahogy én szeretném.