Művészi fényképezés [antikvár]

Nem azért írok könyvet, mert úgy hiszem, hogy negyedévszázados fényképezői multam és elért eredményeim feljogosítanak erre, hanem azért, mert búcsút mondok a fényképezőművészetnek. Más „múzsával" kacérkodom. (Ámbár nem tudom, hogy szabad-e a művészi fényképezéssel kapcsolatban múzsáról beszélnem? A régi görögök - csodálatosképen - elmulasztották e művészet múzsáját megjelölni!) Ügy érzem, hogy kötelességem továbbadni tapasztalataimat a fényképezés ügyének előbbrevitelére, annak a (több mint) szórakozásnak szolgálatára, amelyet rajongva szeretek s amelynek egészen hátat fordítani - úgylátszik - sohasem leszek képes. E könyv célkitűzése egészen eltér a szokásostól: nem általános tudnivalókat nyújt a fényképezésről, hanem jól bevált egyéni módszereket ismertet. Érdemes-e követni őket? - ítélje meg az olvasó e könyv képmellékleteiből. Azoknak szól ez a könyv, akik a fényképezés csúcsteljesítményeire törekszenek, azonban a középszerű eredményekkel megelégedők is sok hasznosat tanulhatnak belőle! Mint a célkitűzése, úgy a beosztása is szokatlan: A fényképezés technikájával (felvétel, negatíveljárás, pozitíveljárás) kezdődik, majd a fényképezés esztétikája s legvégül a fényképezés legfontosabb tárgyköreire vonatkozó különleges eljárások, részletes tudnivalók következnek. Ezt azért teszem, mert a technikát csak eszköznek, a fényképezőmüvészet abc-jének tekintem, amellyel legelőször kell megismerkednünk, hogy az esztétikai ismeretekkel együtt sikerrel alkalmazhassuk őket a fényképezés egyes tárgyköreiben.