Minden évvel fiatalabb [antikvár]

Elmúlt 50, és fáj mindene? Tegyen ellene! Tekerje vissza biológiai óráját „Tehát itt vagyok az edzőteremben. Döbbenetes összegért beiratkoztam egy teljes évre. Reggel fél hét van, és szörnyen bátortalannak érzem magam. Nagyon öreg vagyok, húsz kiló a túlsúlyom, és egyáltalán nem előnyös nekem a biciklisruha. Az oktató, egy aggasztóan csinos nő észreveszi a tanácstalanságomat; odajön a kerékpáromhoz, és megmutatja, mit csináljak. Nehéz elindítani, és kifejezetten nehéz lelassítani. A terem megtelik gyönyörű, húsz–harminc éves teremtményekkel. Akad egy-két idősebb példány is, de senki se olyan vén, mint én. Megszólal a zene, fültépő lárma egyenletes, kérlelhetetlen ritmussal. Az oktatón mikroport, kiadja az utasítást, hogy tekerjünk, mennyi ellenállással. A hallásomnakannyi, de követem, ahogy tudom. Gyorsulj fel, lassulj le. – Ki a nyeregből! – kiáltja, mire mindenki feláll, és pumpál, mint az őrült. A combizmaim sikítani kezdenek, pedig azt hittem, erősek. Hány másodpercig tarthat ez még? Valójában körülbelül három percig tart, de nem nekem. Említettem már a tükörfalakat? Nos, vannak, és az imént pillantottam meg az arcomat. Ijedtemben visszaülök. Az arcom lila, csúnyán lila, és annyira izzadok, hogy az valami súlyos betegség jele lehet, nem az egészségé. Innentől kezdve csak néhány dolgot csinálok meg. De kitartok, barátom. Végig, teljes 45 percig ott maradok. Amikor kitotyogok a teremből, az oktató odajön hozzám, és azt mondja: – Bravó. Először van itt? – Miből gondolja? – mosolygok rá halványan.” „Gondolatébresztő, ellenállhatatlan, mulatságos. Aki rászánja magát, annak ez a könyv megváltoztatja az életét.” The Washington Post