Mert a kutya is ember [antikvár]

Előszó Menyhárt-Varga Bizsu. így hívják azt a Gol-den retriever kislányt, aki immár három és fél éve a családunk tagja. Nem mondtam még? Nálunk Bizsu családtag, és természetesen ezzel ő is tisztában van. Nagyon is Van két gyermekem, egy fiú és egy lány. Az egyik Bence, aki 7 éves és első osztályba jár a másik Bizsu, aki három és fél éves és a Margitszigetre jár. Futni. Apával, vagyis a férjemmel Varga „Irigy Hónaljmirigy" Győzővel. Bár mostanában ezt a tevékenységet mindketten elhanyagolták, aminek meg is lett az eredménye, hiszen Bizsu jó pár kilót felszedett. Na, a férjemről nem is beszélve Szóval, most Bizsu ezerrel fogyókúrázik. Mondjuk a párom is, de ő reményeim szerint megoldja maga a fogyókúráját, viszont Bizsunak nekem kell összeállítani az étrendjét, ami egyáltalán nem egy egyszerű feladat. Gondoljunk csak a baráti ösz-szejövetelekre, vagy egy-egy családi hétvégére nálunk, amikor aztán van eszem-iszom. No, hát ilyenkor, aki a legfinomabb falatokat kapja - természetesen az asztal alatt - az Bizsu. Hiába mondom, hogy ne adjanak enni a kutyának, mert diétázik, én vagyok az első, aki elgyengül. És ezért utálom is magam, de ki tudna ellenállni azoknak a nagy barna könyörgő kutyaszemeknek, ahogyan esdeklően rám néznek, miközben ő óvatosan az ölembe helyezi a fejét, és dorombol, mint egy kiscica. (Biztos a szomszéd macskától, Kázmértól tanulta.) Hát én nem tudok, úgyhogy Bizsu súlyproblémája még mindig terítéken van. Nem is kell