Magyarok a dobogón [antikvár]

A magyar sakkozás gyors ütemű fejlődése, szép eredményei, a nagy érdeklődés, amely e csapat-világbajnokság iránt már eddig is megnyilvánult, indokolják, hogy a XIX. Sakkolimpia játszmái könyv alakjában jelennek meg. Emellett szól tovább az a körülmény, hogy az egyes országok válogatott sakkacsapatai egyetlen korábbi csapat-világbajnokságon sem vettek még ilyen nagy számban és ilyen erős összeállításban részt. Míg az 1927. évi londoni első sakkolimpián mindössze 16 ország válogatottja mérte össze erejét, közöttük 15 európai és az argentin volt az egyetlen, más földrészről érkezett csapat, addig Német Szövetségi Köztársaságban, Siegenben, 1970-ben megrendezett sakkolimpián már a világ minden részéről 60 nemzet válogatott sakkcsapata vett részt a világbajnoki küzdelmekben. E számszerű adatok nemcsak a sakkozás nagyarányú elterjedéséről tanúskodnak. Az elmúlt néhány évtizedben rendkívüli módon emelkedett a versenysakkozás elméleti színvonala is. A nemzetközi nagymesterek és nemzetközi mesterek játékereje között sem olyan nagy a különbség, mint amilyen még akár két évtizeddel ezelőtt is volt. Tömörült az élmezőny, kiéleződött a küzdelem, különösen a csapat-világbajnokság első hat helyéért.